Ha alkalmanként még a vak tyúk is találhat szemet, akkor Hollywood egyik legsikeresebb rendezője nevéhez miért ne fűződhetne a világ egyik legpocsékabb (horror)filmje? A sors furcsa fintora ugyanis, hogy később, – a Bolygó neve: Halál és a Terminátor 2.: Ítélet nap sikerei után - a „folytatások királyaként” becézett James Cameron legelső rendezése is egy második rész volt, csak éppen minden idők talán legrosszabbika. A Piranha 2. – Repülő gyilkosok (ami egyaránt fut The Spawning és Killer Fish alcímeken) egyetlen érdekessége a rendezője személye. Na, nem azért, mert már itt kiviláglana Cameron későbbi zsenije, hanem éppen ellenkezőleg.

Fasza poszterek, szar filmekhez rovatunkból

Az ön kedvenc filmje rovatunkban, a legendás Vico forgalmazó filmjeiből szemezgetünk. Hiszen a közhiedelemmel ellentétben, Fenyő János VHS birodalma nem csak a Cannon stúdió filmjeit hozta be (nem túl legális módszerekkel) hozzánk. A „Charles Bronson bosszút áll a családjáért” és a „Chuck Norris egyedül lerúgja a Tomboló terrort” jellegű alkotások közé pedig olykor-olykor becsúszott pár igazi gyöngyszem is. Ilyen a mai filmünk is, a 80-as évek egyik legkultikusabb és legfontosabb (brit) horrorfilmje, az idén 35 éves KÍSÉRTETHÁZ!

Bár a Legendás állatok: Dumbledore titkaiban pont a varázsvilág politikája a leghangsúlyosabb, a legátgondolatlanabb is. Legújabb podcastünkben megpróbáltuk megfejteni a varázsvilág politikai berendezkedését, és kitalálni, hogy vajon mik is voltak Dumbledore titkai. Kevés sikerrel. De azért ajánlunk pár jó dolgot, és természetesen lesz fantasztikus Vico film illetve kockázatos kaland-játék is. 

Az 1977-es Csillagok háborúja nem pusztán a forradalmi speciális effektusai miatt hozott újítást a hollywoodi űrfilmek látványában, hanem világábrázolásban is. George Lucas űroperája előtt alapvetően kétféleképpen láthatták a mozinézők az űrkorszak technológiai csodáit. Egyfelől ott voltak azok a filmek, amelyek a 60-as évek valóságához valamennyire igazodva, hihetően, inkább realisztikusan igyekeztek ábrázolni az űrutazást. Szűk kabinokkal, nehéz szkafanderekkel és bumfordi, analóg kapcsolókkal. A másik véglet pedig a 2001: Űrodüsszeia és a Star Trek sorozat fémjelezte futurizmus volt. A letisztult, csillogó és tiszta képi világ. Hiszen végre kijutottunk az űrbe, ez pedig nem sikerülhetett volna, ha előtte nem haladjuk meg a földi problémáinkat. Vagyis azt hittük...