Trashnevelés

Van Helsing és a 7 arany vámpír

Peter Cushing csatája a kungfu-vámpírokkal

cushingvsvampires.png

Az univerzum szüntelen mozgásban van, minden, ami körülvesz minket folyamatosan változik. És ez gyakran jó, mert ez a változás viszi előre az életet. A 70-es években pedig különösen pozitív változások zajlottak le a filmiparban. Ám, ahogyan minden változásnak, ennek is voltak vesztesei, mint például a legendás angol Hammer stúdió. A cég, ami gótikus rémfilmjeinek köszönhetően az előző évtizedben gyakorlatilag egymaga uralta a horror műfaját, a 70-es évekre folyamatosan veszített a népszerűségéből, egyre nehezebben tudták felvenni a versenyt a kor erőszakosabb és nyomasztóbb amerikai horror filmjeivel.Drakula és Frankenstein egyszerűen már nem bizonyultak méltó ellenfélnek az Ördögöző és a Texasi Láncfűrészes számára. Pedig a Hammer tényleg mindent megpróbált, hogy a filmjei relevánsak maradjanak: szörnyfilmjeiket erőszakosabbá tették (A sebhelyes Drakula), áthelyezték a cselekményt „napjainkba” (Drakula A.D 1972 és Drakula sátáni ünnepe) vagy éppen fekete komédiával próbálták feldobni (The Horror of Frankenstein), de semmi sem működött igazán.

Végül 1974-ben egy utolsó, elkeseredett próbálkozás keretében, összeálltak a 60-as évek másik kultikus stúdiójával a hongkongi Shaw Brotherssel, akik szintén láttak már jobb napokat. Hogy a harcművészeti filmek piacán korábban gyakorlatilag monopol helyzetben lévő vállalatnak is szüksége volt erre a szokatlan társulásra, az leginkább egyetlen egy aprónak tűnő, de hatalmas következményekkel járó döntésük okozta.  Pár évvel korábban ugyanis elutasítottak az amerikai TV-s mellékszerepeiből kiábrándult Li Csen-fan-t, aki ez után a nemrégiben megalakult rivális Golden Harvestnél kapott munkát, hogy aztán a főszereplésével készült filmekkel (nemzetközi szinten) minden korábbinál népszerűvé tegye a harcművészeti filmeket. Ha még nem jött volna rá, természetesen Bruce Leeről van szó, akivel új korszak kezdődött a kungfu filmek történetében. Ebben az új korszakban pedig egyre inkább a Golden Harvest kezdett a meghatározó stúdióvá válni. (Főleg miután Lee filmjeinek egyik kaszkadőréből kinevelték a kungfu következő szupersztárját, Jackie Chant is.)

legend_of_the_7_golden_vampires.jpg

Így született meg a 60-as évek két (kultikus) stúdió óriásának végső elkeseredéséből, minden idők első (és talán) egyetlen kungfu vámpír filmje: a Van Helsing és a 7 arany vámpír, ami pont olyan szórakoztató, mint a címe.

Tovább olvasom

Gonosz halott - avagy az erdő szelleme

Bár Sam Raimi korai munkásága meghatározó volt a filmrajongóvá, és különösen a B kategóriás filmek kedvelőjévé, illetve az ismeretlen gyöngyszemek felkutatójává vallásom tekintetében, mégis éppen az eredeti Evil Dead volt az a filmje, amely sokáig nem állt túlságosan közel hozzám. Ennek valószínűleg az lehet a legfőbb oka, hogy a folytatásokat jóval előbb láttam, és a humorosabb, profiban elkészített Evil Dead 2 (illetve Army of Darkness után) az eredeti film már kevés újdonsággal szolgált. Míg pedig a trilógia másik két részét már számtalanszor láttam, a VHS-en még az Erdő szelleme címen futó Gonosz halottat hosszú idő után most néztem meg másodjára, és milyen jól is tettem, hiszen határozottan megváltozott a filmről kialakult véleményem.
evildead1.jpg

Tovább olvasom

Chopping Mall

Ahol az életeddel fizetsz az akciókért.

  „A Védelmezőknek köszönhetően a Park pláza az ország legbiztonságosabb bevásárlóközpontja lesz. Bízzanak bennem, semmi gond nem történhet”.

Mantrázza lelkesen a Secure-Tronics Unlimited kutatási részlegének vezetője, miközben bemutatja a cég legújabb találmányait: a minden korábbinál fejlettebb, megbízhatóbb (persze mint hamarosan kiderül halálosabb) őrrobotokat. Persze a rutinos nézőt nem lehet megvezetni: a naiv robotikai szakemberrel ellentétben mi már jól tudjuk, hogy minden robotos film hasonló szavakkal kezdődik, aztán meg persze jön a futás, meg a sikítás. Bár a Chopping Mall esetében mi nézők inkább kuncogni fogunk.

chopping_mall_aka_killbots_1986_usa_vhs.jpg

B filmek „legszebb” marketing hagyományaihoz hűen természetesen a filmben nincsen papírzacskóval testrészeket vásárló androdid.

Tovább olvasom

Csata a csillagokon túl

Hét mesterlövész az űrben

Manapság, amikor a tejes dobozról Chewbacca, a konzerv kukoricáról pedig BB-8 köszön vissza nehéz elképzelni, hogy volt olyan idő, amikor a világ még ennél is forróbb Star Wars lázban égett. Pedig a mai helyzet akár még visszafogottnak is nevezhető ahhoz az őrülethez képest, ami a 80-as évek folyamán (az Egyesült Államokban) tombolt. Akkoriban Luke Skywalker kalandjai nem csak a nézőket, hanem sok stúdiót is rabul ejtett, igaz, őket inkább a film váratlan és elképesztő mértékű pénzügyi sikere nyűgözte le. Ezután, pedig kicsit sem meglepő, hogy az olaszoktól kezdve a Golan-Globus duóig szinte mindenki azon igyekezett, hogy elkészítse a következő Star Wars-t, vagy legalábbis rövid időre sikerüljön meglovagolnia a George Lucas űreposza által keltett (pénz)hullámokat. Az mondjuk már más kérdés, hogy általában éppen azok vállalkoztak erre, akiknek sem elegendő forrásuk, sem kellő tehetségük nem volt hozzá. A buliból természetesen Roger Corman  sem akart kimaradni, aki gyorsan kapcsolva, még a Birodalom visszavág előtt leforgatta a saját űreposzát. Ez volt a Csata a csillagokon túl, amely, bár értelemszerűen, minden szempontból mesze elmarad a Csillagok háborújától, a korszak egyik legszerethetőbb low-budget sci-fije/Star Wars koppintása.

maxresdefault.jpg

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása