Chopping Mall

Ahol az életeddel fizetsz az akciókért.

  „A Védelmezőknek köszönhetően a Park pláza az ország legbiztonságosabb bevásárlóközpontja lesz. Bízzanak bennem, semmi gond nem történhet”.

Mantrázza lelkesen a Secure-Tronics Unlimited kutatási részlegének vezetője, miközben bemutatja a cég legújabb találmányait: a minden korábbinál fejlettebb, megbízhatóbb (persze mint hamarosan kiderül halálosabb) őrrobotokat. Persze a rutinos nézőt nem lehet megvezetni: a naiv robotikai szakemberrel ellentétben mi már jól tudjuk, hogy minden robotos film hasonló szavakkal kezdődik, aztán meg persze jön a futás, meg a sikítás. Bár a Chopping Mall esetében mi nézők inkább kuncogni fogunk.

chopping_mall_aka_killbots_1986_usa_vhs.jpg

B filmek „legszebb” marketing hagyományaihoz hűen természetesen a filmben nincsen papírzacskóval testrészeket vásárló androdid.

A hangalámondásos VHS-en Rémségek a bevásárlóközpontban címre keresztelt film legnagyobb (és egyetlen) igazi erősége az az őszintesége. Nem árul zsákba macskát pontosan azt kapod, amit a cím és a borító alapján elvárhatsz: egy (félig szándékoltan) humoros, hamisíthatatlanul 80-as évekbeli B horror-t, plázában ragad tinikkel és gyilkos robotokkal.

Ennek megfelelően a történet egyre percre sem rugaszkodik el a slasher filmek legtipikusabb és legbeváltabb formuláitól.   Adva van egy késő húszon évesekből álló baráti társaság, akik valamilyen fura oknál fogva úgy érzik, hogy a péntek esti ivásnak az egyikük nagybácsijának bútorboltja szolgáltatja a legideálisabb terepet (végül is a sok ágy éppen kapóra jön a félig fiukból félig lányokból álló csoport számára). Persze ezzel alapvetően még nem lenne baj, ha nem éppen pont arra az estére időzítenék a bulit, amikor egy viharnak köszönhetően idő előtt magukhoz térnek a pláza prototípus biztonsági robotjai, akik rögtön neki is állnak legfőbb feladatuknak: a behatolók ártalmatlanná tételének. A probléma csupán annyi, hogy az automatizált őrszolgálat tagjai kissé túlbuzgóak, és úgy ítélik meg, hogy a legbiztosabb módja az áruházban engedéllyel, vagy a nélkül tartózkodók semlegesítésének, ha végeznek velük. (Ez talán elkerülhető lett volna, ha a tervezők az altató lövedékeken túl nem szerelik fel halálos erejű sokkolóval és lézerfegyverekkel a gépeket.) Mivel pedig az áruházat estére jobban lezárják, mint a Fort Knoxot, hőseink kénytelennek szembeszállni a pláza mechanikus ászaival.  (A film valószínűleg a Robotzsaru Detroitjában játszódik, mert nehezen tudok elképzelni még egy olyan eshetőséget, ahol acél ajtókkal és guruló terminátorokkal kell megvédeni egy bevásárlóközpontot.) Így az elmaradhatatlan csöcsvillantás után megindul a harc a túlélésért: ember a gép ellen, őrrobot a partvisos takarító ellen és persze néző egy komolyan vehetetlen horror ellen. Az ellenállás hasztalan, jobban tesszük, ha megadjuk magunkat ennek a nem egész 80 percnyi hosszú bűnös élvezetnek.  (A rövid hossz kifejezetten előnyére válik a filmnek.)


vlcsnap-2016-10-11-10h50m24s828.png

Cselekményét tekintve tehát egy eredetinek a legkevésbé sem nevezhető alkotással van dolgunk. Ám Jim Wynorski képes volt a slasher struktúrát feldobni néhány olyan elemmel, amelyeknek köszönhetően a Chopping Mall egy egészen bájos, az átlag Péntek 13 koppintásnál emlékezetesebb és a maga bűnös élvezet módján meglehetősen szórakoztató film lett. Ilyen elem maga a helyszín: a bevásárlóközpont ugyanis kiváló környezet egy slasher/horror filmhez, hiszen úgy lehet benne megteremteni a klausztrofób bezártság érzetet, hogy közben mégis változatos és sokszínű maradjon a környezet. És, bár a Chopping Mall azért bőven nem használja ki a koncepcióban rejlő összes lehetőséget, de én már annak is örültem, hogy nem megint a kristály tó partján (vagy egy tipikus kisvárosban) zajlik a mészárlás. (Nem is értem, hogy miért nincs több áruházi slasher, pedig ideje lenne már egy Black Friday filmnek, vagy az a Holtak hajnala?) Továbbá a műfajt uraló pszichopata Mike Myers és Jason Voorhes hasonmások után kifejezetten felüdítő a robot antagonisták szerepeltetése, még úgy is, hogy gyilkoló gépeink a legkevésbé sem félelmetesek.   (Leginkább olyanok, mintha a Power Rangersből ismert Alpha 5 és Wall-e szerelemgyerekei lennének.) Persze a kissé megmosolyogtató (de inkább röhejes) dizájn akár szándékos is lehetett, hiszen a film legnagyobb erénye talán éppen az, hogy érezhetően nem veszi magát teljesen komolyan. Igaz, néhol nehéz eldöntetni, hogy az írók szándékos poénnak szánták-e az olyan dialógusokat, mint hogy „Ez meg mi? Robotvér.”. Ám a lényeget nézve igazából mindegy is, hiszen, ami vicces, az vicces.

Ráadásul a vájtszemű (trash)film rajongó rengeteg kikacsintást találhat. Wynorski ugyanis olyannyira örülhetett annak, hogy végre Roger Corman kezei alatt dolgozhat (bár a stáblistán csak a felesége van feltüntetve), hogy szinte minden jelenetben sikerült valamilyen formában megemlékeznie a B kategória királyának egy-egy korábbi filmjére. (Akik nagyon figyelnék, még egy mókás Sam Peckinpah utalást is kiszúrhatnak.)


vlcsnap-2016-10-11-10h52m47s928.png

Mindez pedig egy meglehetősen szerethető atmoszférával ruházza fel ezt a filmet. Maga a slasher egy tipikusan 80-as évekbeli műfaj (jól mutatja ezt, hogy azóta kevés igazán emlékezetes darabbal gyarapodott a műfaj, pedig próbálkozások voltak), a Chopping Mall pedig mind közül talán a legnyolcvanasévekbelibb. Az évtized szinte összes sajátossága jelen van a filmben: guruló robotok, lézershow, kicsit sem szexin öltözködő csajok és persze fülbemászóan minimalista szinti zene. Egyedül talán azt sajnáltam a filmmel kapcsolatban, hogy lehetett volna véresebb, hiszen leszámítva egy váratlan fej lerobbantást, igazi gore nem igazán van a filmben. 

Ennyit kínál a Chopping Mall: egy szórakoztató bűnös élvezetet, a szórakoztató bűnös élvezetek aranykorából. Ha másra nem is, a Glamour napok okozta PTSD kiheverése határozottan alkalmas.

vlcsnap-2016-10-08-18h14m08s765.png