Jason meghalt. Átadta a helyét egy imposztornak. Majd inkább mégis feltámadt. Aztán megküzdött a kristály-tavi Carrie-vel. Mégis mi jöhet még ezután? Milyen célok lebeghetnek még egy élőhalott, anyakomplexusos sorozatgyilkos előtt? Hát mondjuk, hogy végre ott hagyja a szülőifészket, és elutazik New Yorkba! Ime Péntek 13. - VIII. rész: Borzalom New Yorkban, ami nem csak a sorozat legmegosztóbb, de egyben egyik legviccesebb és a legszórakoztatóbb darabja is.

Noha a Péntek 13. sorozat nyolcadik részéhez több olyan forgatókönyv változat is született, amelyben így-vagy úgy visszatérne a hetedik rész telepatikus képességű főhőse, ám ezeket végül elvetették. A rendezői székbe ülő, teljesen kezdő Robert Ray Heddennek sokkal ambiciózusabb elképzelései voltak a filmmel kapcsolatban. Elérkezett végre az idő, hogy Jason-t kimozgassuk a komfortzónájából! Így a nyolcadik epizód lett az első, ahol Jason maga mögött hagyta a kristály-tavi tábort és annak környékét. Hedden kapásból két elképzeléssel állt elő: az egyik egy hajón játszódó, klausztrofób horror lett volna A nyolcadik utas: a Halál és A tengeralattjáró (Das Boot) hangulatában.

A másik ötlet egy ennél nagyobb szabású elképzelés volt: Jason New Yorkba megy és annak összes kultikus helyén megfordul (és gyilkol). A finálé konkrétan a Szabadság-szobor tetején zajlott volna, de addig is Jason jó turista módjára minden mást is meglátogatott volna, Brooklyn hídtól a Madison Square Garden-ig. Miután a Paramount stúdió mind a két tervet elfogadta, Hedden összevonta azokat egy filmbe. Ennek főként anyagi okai voltak, hiszen irgalmatlan összegbe került volna a teljes filmet New Yorkban leforgatni. (A maga öt és fél milliós büdzséjével így a sorozat eddigi legdrágább része lett.) Ezért Jason csupán a film utolsó harmadában jut el New Yorkba, addig is egy gimisekkel teli kiránduló hajón huncutkodik.

Rendszerint éppen ezért is utálják a filmet. A cím és a promóciós poszterek – ahol Jason átszakítja a klasszikus „I love NY” feliratot, és amit a város turisztikai bizottsága miatt meg kellet változtatni – után a nézők egész egyszerűen becsapva érezték magukat. Nem csak mert a film kisebb része játszódik egyáltalán New Yorkban, hanem mert a fenti ambiciózus tervekből semmi nem történik meg a filmben. Egy rövid Times Square-es jelenetet leszámítva a városi részek gyakorlatilag csak sötét sikátorokban és csatornákban játszódnak. Így a film nem csak, a(z egyik) legrosszabb Péntek 13. moziként van számon tartva, de rendre előkerül a legrosszabb folytatások listáján is. Én pedig most szeretném megvédeni ezt a filmet. Moderáltan, mert a maga módján sokkal élvezetesebb, mint a sorozat több része.

 Az előző rész tartalmából: az anya komplexusát terápia helyett idegenek gyilkolásaival kezelő Jason Vorhees végre méltó ellenfelére akadt a tűzgyújtó képességekkel bíró Tina személyében. Összeütközésük aztán ismerős eredménnyel zárul: mindenki kedvenc hokimaszkos ámokfutója leláncolva végzi a Kristály-tó mélyén (épp úgy, mint a szenzációs hatodik rész esetében, szóval nem sokat haladtunk előre). Szerencséjére azonban egy virgonc tini pár épp Jason nyughelye magasságában akar lehorgonyozni. A horgony felsérti a víz alatt futó nagyfeszültségű kábelt, ami durván felrázza álmából hősünket. El is indul, hogy válogatott szúró- és vágószerszámok segítségével köszönje meg az ébresztőt. Majd miután végzett velük felszáll a New Yorkba induló Lazarus-ra. Spoiler: azon is megöl egy csomó tinit.

Péntek 13. - VIII. rész: Borzalom New Yorkban nem egy jó film. Nem csak azért, mert nem használja ki a new york-i ámokfutásban rejlő potenciált, hiszen a Jason a hajón is egy irtó izgalmas koncepció lenne. Ám, az említett Alien hangulatból semmi sincs. Hiába a zárt helyszín, a feszültség a nullához konvergál, alulról. Jason teljesen random megjelenik a hajó egymástól messzi pontjain, megöli, aki ott van, majd odébb „teleportál”. Miközben az utasok sokáig azt sem tudják, hogy ott van. Miután pedig New Yorkba kerül is ilyeneket csinál: valaki meglátja, elkezd futni előle. Jason utána cammog, majd varázslatosan kiderül, hogy valójában már az áldozata előtt van. Ezzel pedig már kezdünk eljutni oda, hogy miért is rendkívül élvezetes ez a rész. Mert szenzációsan rossz.

Ez valójában egy paródia.

Na nem úgy, mint a VI. epizód, ami nagyon tudatos meta-humorral operált, hanem véletlenül. Persze néhol érezhető, hogy mi az, amit az alkotók is humornak szántak, de a film nagy része inkább egy véletlen önparódia érzetét kelti. Mintha egy morbid Rendőrakadémia rész lenne. Kezdve a szereplő gárdával, amelyek mindegyik tagja éppen olyan egydimenziós, röhejesen lecsépelt sablonfigura – a gonosz bálkirálynő, a rockercsaj, a nerd, a sportoló és a házsártos, szigorú tanár – mintha egy majd 10 évvel korábbi vígjátékból léptek volna elő. (És nyilván a hajón is van „helyi bolond”, aki már az elejétől Jasonnal riogatja a fiatalokat, de ők persze nem hisznek neki)

A cselekmény is van, hogy a Forrórágógumi jellegű filmek világát idézik meg. Amikor például a „szemét jó csaj” úgy akarja megzsarolni a tanárt, hogy elcsábítja. (Ugyan ez a karakter diák csínynek gondolja, hogy kilöki a hajóról, éjszaka a nyílt vízbe a főszereplő „szűzies, stréber lányt”). Mikor pedig ebbe a hülyeségbe bedobják Jasont, az valami elképesztően bizarr élmény lesz. Már csak azért is, mert a vízihulla Jason nem pusztán randább, mint a korábbiak – amikor lekerül a maszk irtó röhejesen fest – de mintha gonoszabb és cinikusabb is lenne. Csigalassúsággal végez az ellenfeleivel, sok esetben hosszú ideig hagyja őket rimánkodni, ami egy ilyen film esetében – tekintve hogy fiatalokról van szó – meglepően nyomasztó. (A robusztus Kane Hodder továbbra is tökéletes Jason.) Az alkotók becsületére legyen mondva, hogy amennyire lehet, kihasználták a hajó adta lehetőségeket: van géptermi gyilkosság, szaunás (lávakő általi) kivégzés és a viharos fedélzeten történő harc is. Bár a New York-i részek messze elmaradnak a várttól, egy-két egészen szellemes geget sikerült a városi környezetből is kihozni – minthogy NY olyan lepukkant, hogy Jason nem is lóg ki a tömegből. A bokszoló srác pedig megpróbálja lebokszolni Jasont. mondom, hogy ez paródia!    

 Péntek 13. - VIII. rész: Borzalom New Yorkban abszolút komolyanvehetetlen. Horrorként, Péntek 13. filmként és bárhogyan. Leszámítva a néha meglepően jó vizualitását, semmiben nem túl jó. Logika elvétve sem akad, a színészek épp olyan rosszak, mint a meg (nem) írt karaktereik és még a zene is halovány (ez az első rész, aminek már nem Harry Manfredini szerezte a zenéjét).  Ám vannak jópofa ötletei, a kivitelezést tekintve pedig minden éppen annyira rossz benne, hogy az összkép egy baromi élvezetes, a hülyeségeiből adódóan vicces trash-menet legyen. Valljuk be: ezen a ponton már réges-régen elfáradt ez a franchise. Az új helyszín – legyen az egy hajó vagy a nagyváros – mindenképpen jó ötlet volt. Ráadásul a film ezt valamennyire képes is kihasználni. A gyilkoságok változatosak és emlékezetesek. Ez pedig már önmagában több, mint ami az előző filmről elmondható volt. (És persze azzal ellentétben ebbe már csöcsök is jutottak szép számmal!)

Az előző rész túlságosan komolyan vette magát, ami eleve hibának bizonyult. Ez meg sem próbálja. Vagyis ez nem teljesen igaz, mert van benne egy drámainak szánt szál. Kiderül, hogy a főhősnő azért retteg a víztől, mert a gyermek Jason anno megpróbálta a víz alá rántani, amikor úszni tanult – azaz a nagybátyja oktató jelleggel kibaszta a csónakból. Emiatt a film során többször behaluzza a kis-Jasont. Ez pedig előre vetíti a sorozat legidiótább fináléját: hőseink a csatornában úgy menekülnek el Jason elől, hogy őt a kiáradó mérgező-szennyvíz visszaváltoztatja gyereké!  Ez már a nagybetűs mozivarázslat!

Hogy innen miként sikerül kiírni magukat az íróknak, és hogy egyáltalán kell-e/lehet-e ezt még fokozni, folytatni, az kiderül, amikor Jason pokolra jut. Legközelebb is tartsatok velünk, a szokott Jason helyen szokott Jason időben.