30% Ember, 70% Gép, 100% Szórakozás
Az 50-es és 80-as évek között az olaszok minden sikeres hollywoodi formátumot/filmet lekoppintottak, amit csak tudtak. Elég csak a peplum és spagetti western műfajokra gondolni, de volt olasz Alien és Star Wars is (amik még így is színvonalasabbak, mint a török koppintások). A sorból természetesen a Halálosztó sem maradhatott ki, így született meg az acélkezű Paco Querak és mai filmünk a Bosszú a jövőből.
A Vico filmje, az ön kedvenc filmje.
A 60-as évek végére a „sword and sandal” filmek kora leáldozott, a bőrgatyás erős emberek pedig kénytelennek voltak átadni sztárstátuszukat a marcona cowboyoknak. Azonban az 1982-es Conan, a barbár világszintű sikerén felbuzdulva az olaszok úgy gondolták ideje feltámasztani a műfajt. Így születtek meg olyan csodák, mint például az Ator, a harcoló sas illetve mai filmünk a Herkules, amelyben amit nem a Conanból “vettek kölcsön” azt a Star Warsból lopták.
Kaland, Romantika és zéró logika ez a Herkules, a világ ura.
Valljuk be, a peplum egy elég egyszerű műfaj. Általában félmeztelen, volt testépítők lecsapják a gonoszt és megszerzik a nőt. Ha egyet láttál, akkor szinte mindet láttad. Azonban a műfaj sok olyan olasz alkotónak nyújtott ugró deszkát, akik később egészen más műfajokban alkottak maradandót. Ilyen filmben találkozott először kedvenc pofonosztó párosunk, illetve a western úttörőjének, Sergio Leonének is kardos-szandálos filmekkel indult a karrierje. Csakúgy, mint mai filmünk rendezőjének Mario Bavanak. Bava az 50-es és 60-as években több peplumon is dolgozott mint operatőr és (sokszor nem feltüntetett) segédrendező. Az első olyan film ebben a műfajban, aminek megrendezése teljes egészében az ő érdeme, az 1961-es Herkules az elátkozott világban című csoda, amellyel ki is hozta a maximumot, ami ebből a műfajból kihozható.
2013-at mindenki a sci-fi évének mondta, akkor 2014 a „Kard és Szandál” filmek reneszánszát hozhatta volna el. Sajnos azonban az eddigi ilyen filmek többsége nem sikerült olyan fényesen. A héten végre bemutatják Dwayne "The Rock" Johnson nevével fémjelzett Herkules filmet. Ennek apropóján itt az ideje, hogy vissza menjünk a kezdetekhez és megismerkedjünk Herkules mozifilmes legendájának alapjaival, azaz az olasz peplum filmekkel.
De mielőtt a konkrét filmekről lenne szó, beszéljünk egy kicsit magáról a műfajról, azaz mi is az a Peplum? A peplum/pepla (vagy más néven Sword and Sandal) az 50-60 évek olasz történelmi témájú kosztümös eposzainak a gyűjtőneve. Bár az olaszok már a némafilmes korszakban forgattak több ókori környezetben játszódó filmet, a műfaj fénykorát az 1958 és 1967 közötti 8 évben élte. Az 50-es évek elején több klasszikus amerikai történelmi eposzt is Olaszországban forgattak, ezek egyike volt a Kirk Douglas főszereplésével készült Ullyses. Ennek a sikerét akarta meglovagolni Pietro Francisci olasz filmrendező, a Herkules (eredetiben: Le fatiche di Ercole) című filmjével. A filmet 1959-ben az USA-ban is bemutatták ahol hatalmas sikernek bizonyult, ez pedig beindította szandálos filmek diadalmenetét. Az elkövetkező 8 évben ezek a filmek uralták az olasz filmgyártást (és nemzetközi szinten is nagy sikereket értek el), aztán a 60-as évek végén főleg a két Sergio-nak köszönhetően a szandálok és kardok helyét átvették a cowboy kalapok és a hatlövetűek. Bár a peplumoknak nem volt olyan szignifikáns rendezője mint más euro-kult zsánereknek, olyan később más műfajban klasszikusokat alkotó rendezőknek nyújtott ugródeszkát mint például: Sergio Leone, Mario Bava, Sergio Corbucci, de Bud Spencer és Terrence Hill karrierje is ilyen filmekkel indult.
