Mielőtt belekezdenénk, mindenki indítsa el ezt a playlistet, nem fogjátok megbánni.

A paradicsomok után térjünk át egy sokkal funkybb témára. Irány a blaxploitation csodálatos világa.  Hogy az meg micsoda?  A 60-s évek végén és a 70-es évek első felében (ugye az afroamerikai polgárjogi mozgalmakkal egy időben) az amerikai filmstúdiók felismerték, hogy van egy széles, városi, afroamerikai réteg, akik szívesen költenének olyan mozifilmekre, amelyek sokkal inkább nekik és róluk szólnak. A blaxploitation alkotások (magyarban fekete filmeknek szokták fordítani) ennek a nézői igénynek a kihasználására készültek (maga az exploitation szó kihasználást jelent). Ezek (általában) fekete rendezők filmjei voltak, amelyekben a pozitív szerepekben kizárólag fekete színészek voltak, a filmzene pedig leginkább funky és soul muzsikából állt. Továbbá sokszor reflektáltak a feketéket leginkább érintő társadalmi problémáikra (kirekesztés, drogok, bűnözés). Ami viszont a legfontosabb, hogy valamiféle elégtétellel szolgáltak a fekete nézőiknek, akik addig azt is nehezen tudták elképzelni, hogy egy filmben a fekete karakter megélheti a stáblistát. Olyanról pedig csak a legmerészebbek mertek álmodni, hogy egy afro főhős győzedelmeskedhet a fehér ember felett.

Az első ilyen filmnek az 1971-es Sweet Sweetback’s Baadasssss Songot szokás tartani, de a műfaj legismertebb, legkultikusabb és legnagyobb hatású filmje sokkal inkább az ugyanebben az évben bemutatott Shaft. Bár sok témában készültek blaxploitation filmek, a westerntől kezdve a musicalen át a horrorig, a messze a legnépszerűbb a gengszterfilm volt. Ezek egyik legjobbika pedig mai filmünk a Fekete Cézár.   

A héten mutatták be a Feláldozhatók 3. részét, amiben az akció-taták még egyszer (és talán utoljára) megmutathatták, hogy keményebbek, mint négy mutáns hüllő.A film azonban nem csak, hogy pénzügyileg bukott egy hatalmasat, de a nézők tetszését sem nyerte el maradéktalanul. Sokan a sorozat eddigi leggyengébb darabjaként hivatkoznak rá. Szóval mindazok számára, akiknek a nagy öregek legújabb kalandja csalódást okozott, vagy csak szívesen megnéznének egy ízig-vérig nyolcvanas évekbeli tesztoszteron bombát jó szívvel tudom ajánlani Dolph Lundgren mester egyik remekművét: A Vörös Skorpiót.

A minap szerény blogomat az a megtiszteltetés érte, hogy megkapta a Liebster Díjat. (A liebster németül kb.: a szeretett/számunkra kedves személy jelzője). Ez egy blogok és blogerek között terjedő virtuális vándorkupa, ami leginkább egy körlevélhez hasonul. A díjazottnak válaszolnia kell egy bejegyzésben négy blogolással kapcsolatos kérdésre, megosztani magáról négy érdekességet majd kijelölni azokat a blogokat akinek adná a díjat és írni nekik 4 kérdést, amikre nekik kell majd válaszolniuk. Szóval a tovább gomb után jöjjenek a válaszaim a kérdésekre, amiket a Filmek a Polcról blog szegezett nekem, illetve, hogy én kiket díjaztam.