20 év telt el az időutazó Zira és Cornélius halála óta, ám ahogy azt a harmadik epizód hátborzongató zárójelenetében láthattuk Ricardo Montalban segítségével sikerült elrejteniük újszülött gyermeküket, Milot (ő a film folyamán átkereszteli magát Caesar-ra, így a későbbiekben én is így hivatkozok majd rá.). Milo (szóval Caesar, akit apjához hasonlóan Roddy McDowall alakít) immáron felnőtt, ám – egyedüli beszélő/gondolkodó majomként - az emberek megtorlásától félve továbbra is kénytelen titokban tartani származását. És ez érthető is, hiszen ebben nem túl távoli jövőben (1991-ben) hétköznapi főemlősként sem könnyű az élet.  Az emberek rabszolgaként bánnak a majom társaikkal, akik pincérek, fodrászok, vagy éppen futárok. Ám, mivel az emberek továbbra is rettegnek attól, hogy a majmok átvehetik az uralmat, vasszigorral és különös kegyetlenséggel uralkodnak fölöttük. Azonban, mikor Caesar egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően első kézből kénytelen megtapasztalni, hogy az emberek hogyan kínozzák fajtársait, elhatározza, hogy ez így nem mehet tovább. Kezdetét veszi a majmok alacsony költségvetésű lázadása.

Charlton Heston csak úgy volt hajlandó elvállalni A majmok bolygója folytatását, ha az a sorozat utolsó része is lesz egyben. Az is lett, mármint számára, hiszen az újabb folytatást még a föld totális megsemmisülése sem tudta megakadályozni. Hiszen, mint tudjuk Hollywoodban az anyagi haszon még a mindent elsöprő armageddont is felülírja. Így alig egy évvel az után, hogy Heston felrobbantotta a bolygót, máris a mozikba került a sorozat talán legfurcsább, Menekülés alcímmel ellátott epizódja, amely egyben A majmok bolygója előzményeit elmesélő trilógia kezdete is.

Új, Tényleg szükség volt erre? című rovatunkban klasszikus ("szent tehén") filmek, kevésbé sikeres, fölöslegesnek tűnő folytatásait vizsgáljuk.

A klasszikus A majmok bolygója filmről, az annak alapjául szolgáló regényről illetve Tim Burton 2001-es újragondolásáról ITT írtam.

Hogyan folytatsz egy olyan filmet, amely a filmtörténet egyik legikonikusabb záróképével ért véget? Most már elmondhatjuk, hogy ha ez a kérdés meg is fordult A majmok bolygója producereinek fejében, láthatóan nem tudták rá a jó választ. Ez azonban nem tartotta őket vissza abban, hogy elkészítsék a folytatást. Mert a folytatást el KELLETT készíteni. Ugyan kit érdekel, hogy A majmok bolygója  a totális elveszettség és reménytelenség meglehetősen véglegesnek tűnő képével fejeződött be, ha közben az alig 6 millió dolláros befektetésre majdnem 30 millió dollár hasznot hozott? (Arról nem is beszélve, hogy az eredeti A majmok bolygója az első olyan film volt, amely köré komoly merchandising ipar kezdett kialakulni.) Így a második résznek még az sem állhatja útját, hogy az első film (kreatív) alkotói közül gyakorlatilag senki sem akarta elkészíteni a hazánkban szimplán A majmok bolygója 2.-re keresztelt Beneath the Planet of the Apes-t (mégis hogy lehet lemenni egy bolygó alá?!). (Ironikus, hogy Rod Sterling forgatókönyvírónak pont lettek volna ötletei a folytatásra, de őt meg a stúdió nem akarta.) Akármennyire is brutális az első rész befejezése, akármennyire is ódzkodott Heston a második résztől, akármennyire is utálta a Franklin J. Schaffner helyettesítésére hívott Ted Post a forgatókönyvet és akármilyen kevés pénze is volt a stúdiónak, Hollywood szabályai elkerülhetetlené tették a Majmok bolygója 2. elkészülését. És hogy megérte? Nos…

Egy karibi hölgy sodródik öntudatlanul New York partjai felé. Sajnos nem egy ébenfekete szépségről van szó, hanem a Caribbean Lady nevű teherhajóról, amely kísértethajóként hánykolódik az óceánon. Miután a partőrség bevontatja és karanténba zárja a semmilyen adásra nem válaszoló hajót, egy kisebb különítmény lép a fedélzetre, hogy kivizsgálják, mégis mi késztette arra a legénységet, hogy elhagyják a hajót. Ám ami ott vár rájuk, arra még a legszörnyűbb rémálmaikban sem számítottak. A legénység ugyanis sosem hagyta el a hajót. Lehetőségük sem lett volna erre, miután mindegyszálig brutálisan lemészárolták őket. Az ügyet különösen felkavaróvá teszi, hogy úgy tűnik, a legénység tagjainak halálát az okozta, hogy valami kirobbant a hasfalukból. Ha pedig még mindig nem lenne elég horrorisztikus az eset: a raktérben furcsa, lüktető, zöld tojásokat találnak a hajót felderítők. Hamarosan első kézből tapasztalják meg, hogy a hajó rakománya nem a fúziós konyha legújabb fejlesztése, hanem valami, még annál is sokkal szörnyűbb: A Rémület ivadékai.