Ha van a horrornak igazán mély bugyra, akkor az a Ruggero Deodato 1980-as botrányfilmje a Cannibal Holocaust. Az első talált kamerás horrorként számon tartott film, még mai szemmel is egy végtelenül kegyetlen alkotás ami olyan sötét képet fest a civilizált emberről, mely napjainkban is ritka.

A Cannibal Holocaust nem csak a közönség, hanem az egyén szintjén is egy roppantul megosztó mű. Még én se teljesen tudom, hogy mit gondoljak róla. Egyszerre a legbrutálisabb és gyomorforgatóbb exploitation mozi, amihez valaha szerencsém (?) volt, másfelől pedig komoly és a mai napig érvényes – bár kissé szájbarágósan előadott - társadalom és média kritika. Ez utóbbi meg azért elég ritka ebben a műfajban.

A film első felében egy fiktív forgatócsoport megkeresésére és eltűnésük okainak feltárására induló kutatást követünk nyomon, majd miután (kb.: a film felénél) megtalálják az eredeti expedíció felvételeit, akkor kezdődik a húsba markolóan nyomasztó horror. Ugyanis a forgatócsoport a nézetség és a saját szórakozásúk kedvéért a legembertelenebb dolgokat művelte a bennszülöttekkel (lelövik őket, felgyújtják a falujukat, többen is megerőszakolják az egyiküket). Néha megszakítják az áldokumentum filmet, hogy a TV stúdió tesztvetítése előtt ülő professzor - aki a második expedíciót is vezette - megpróbálja meggyőzni a csatorna fejeseit, hogy ne vetítsék le a szerintük fantasztikus anyagot.

A Deodado alkotása valójában egy társadalmi kinyilatkoztatást, a valaha volt legbrutálisabb. A rendező élesen kritizálja korának médiáját, miszerint az végletekig szenzációhajhász és mindenben csak a potenciális nézetséget látja, empátia nélkül árusítja ki még a legszörnyűségesebb tragédiákat is. Ezek a meglátásai pedig sajnos napjaink kereskedelmi televízióira és bulvár magazinjaira minimum ugyanannyira, ha nem jobban érvényesek mint 34 éve.

De nem csak a médiát illeti kemény kritikával Deodato. Szerinte a civilizált ember ugyanolyan barbár ösztönlény, sőt még rosszabb mint a primitív törzsi közösségek. Hiszen míg az utóbbiak az életben maradásért, zsákmány szerzésért ölnek, addig a civilizált forgatócsoport csupán a szórakozásért. A nézők pedig otthon jólesően szörnyülködnek ezeken, hogy „ó jaj mik vannak” majd elkapcsolnak és 10 perc múlva már nem is emlékeznek a borzalmakra. Az emberiség lassan, de biztosan felfalja saját magát.  

A rendező hitvallását már a nyitó jelenet is kiválóan szemlélteti, amelyben a riporter a dzsungelben élő kannibál vademberekről beszél, de illusztrációnak közben a nagyvárosról látunk képeket. Ezt erősíti meg a film legutolsó mondata: „Azon gondolkodom, valójában kik is az igazi kannibálok.” .

Azonban hiába a kritika, ha ugyanazokat a hatásvadász eszközöket használja, mint amelyeket kritizál, persze be kell mutatni amit elítélünk és így válik igazán polgárpukkasztóvá a mű. Viszont a több állat leölése minden szempontból túlzás. A film egyik legmegrázóbb réssze amikor a dokumentumfilmesek brutálisan lefejeznek, és kibeleznek egy teknőst. Ebben a jelenetben semmi társadalomkritika nincs, ez pusztán öncélú megbotránkoztatás. Ezt és a többi állat kivégzést ugyanúgy meg lehetett volna csinálni trükkökkel, ahogyan az emberek leölését is. (A rendező védelmére legyen mondva, a majmos jelentnél a bennszülöttek ragaszkodtak az igazi majom megöléséhez, mert számukra a majom agyvelő ínyencség, amit szívesen fogyasztanak). Viszont ne éljünk kettős mércével, ha a Cannibal Holocaust készítőit elítéljük emiatt, akkor ítéljük el az Apokalipszis most-ot, az Oldboy-t vagy a Pat Garrett és Billy, a kölyköt is. (Ugyanis sokan előszeretettel hozzák ezt fel a film ellen, de megfeledkeznek arról, hogy nívósabb filmekben is követtek el hasonló bűnöket). A rendező védelmére legyen mondva az is, hogy ő mű-majom agyvelőt akart alkalmazni, de a bennszülöttek ragaszkodtak az igazihoz.  Lévén számukra igazi ínyencség. 

A film brutalitása – a trükk felvételeknél is - még mai szemmel nézve is elborzasztó, különösen mivel az egész teljesen realisztikusan lett felvéve. Általában ezt tartják az az első found-footage (vagyis talált kamerás) horrornak és a mai napig a legmegrázóbb is. Nem véletlen, hogy a rendezőnek bíróságon kellett bizonyítani, hogy a színészek nem haltak meg a forgatás során. Az erőszak jelenetek kényelmetlenül realisztikusak, amiben nem csak a kiváló trükk- és maszkmesteri mesteri munkának, de  a kézi kamerás technikának és az amatőrökből álló színészi gárdának is nagy szerepe van. Ez utóbbi minden más filmben negatívum lenne, ám most kivételesen éppen ettől lesz hitelesebb a film. (A professzort játszó Robert Kerman egész jó, legalábbis a többiekhez képest. A sors iróniája, hogy ezzel a filmmel akart kitörni a pornófilmek világából, hogy rendes színész lehessen azonban bemutató után nem kapott szerepeket, így vissza kellett mennie pornózni.)  Tovább emeli a film valóságérzetét, hogy a bennszülöttek nagyját igazi amazóniai törzsekből válogatták ki.  A film kegyetlen realizmusa még Sergio Leonét is lenyűgözte, de úgy gondolta, hogy ezzel a filmmel Deodado nagyon sokaknál fogja kihúzni a gyufát. Igaza lett: a filmet több mint 50 országban (köztük hazájában, Olaszországban is) betiltották.. (Érdekes azonban, hogy Japánban viszont ez lett az év második legsikeresebb filmje az E.T után)

Riz Ortolani zenéje is kifejezetten emlékezetes. Bár egyes jelenetekhez vérfagyasztó zenét írt, mégis  a leggyakrabban felcsendülő főtéma kifejezetten könnyed hangulatú, amelynek köszönhetően a film hangulata kifejezetten ambivalens. 

A Cannibal Holocaust egy brutális, felháborító és megrázó film, amit tényleg csak a horror rajongók legfelkészültebbjeinek tudok ajánlani. Azonban a társadalomkritikai meglátásai fontosak és értékesek. Húsba markoló élmény, amit írásban nem lehet átadni.

A film nálunk is megjelent egy elég impozáns, 2 lemezes DVD kiadványban, sajnos azonban ma már csak használtan érhető el. Azonban az eurokult/horror/exploitation rajongóknak kifejezetten tudom ajánlani a felkutatását, hiszen a kép és a hang is digitálisan felújított és egy rakás érdekes extra (dokumentumfilmek, interjúk, rendezői és rajongói audíokommentár.  A film sikere és hírhedtsége kisebb kannibál filmes hullámot indította el a 80-as években, tucatnyi nem hivatalos folytatás készült a filmhez, de persze ezek már teljesen mellőztek mindenféle társadalmi érzékenységet.