Kis karácsony, trash karácsony: Jack Frost

Végre itt karácsony. Itt az idő, hogy jól betakarózzunk és a család illetve egy bögre forralt bor/forró csoki társaságában megnézzünk egy igazán felemelő és szívhez szóló karácsonyi történetet. Legalábbis ezt csinálják a normális emberek, én viszont elhatároztam, hogy idén inkább egy pár lehangolóan borzalmas trash filmmel próbálom megteremteni az ünnepi hangulatot. Nos nem csak, hogy nem jártam sikerrel, de még arra is rá kellett jönnöm, hogy tévedtem amikor azt hittem, hogy sikerült megtalálnom minden idők legrosszabb karácsonyi filmjeit.

tean0imfa1jhyuyicxknpgxldwn.jpg

A különösen ronda poszter ne tévesszen meg senkit, a filmben sokkal bájosabb a címszereplő

Jack Frost-ot, az elmebeteg pszichopata épp útban van a villamosszék felé, amikor jeges úton a rabszállító egy tartálykocsival ütközik. A baleset következtében Frost kiszabadul fogságából, ám ezzel nem sokra megy, hiszen a tartálykocsi szó szerint belerobban az arcába. Azonban a tartályban lévő kísérleti vegyszernek és a mindent körülölelő hótakarónak köszönhetően Jack kap még egy esélyt az életre: bár teste a robbanás következtében megsemmisül, lelke egyesül a hóval, amelyet manipulálva képes lesz újra alakot ölteni. Így születik meg Jack Frost, a gyilkos hóember. Ha pedig a kedves olvasó most azt gondolja, hogy Frost ezután bizonyára felismeri múltbéli életének hibáit, és a film végére sikerül megváltoznia és feloldozást nyernie nyernie, akkor ki kell ábrándítanom. Hiszen most mindennek az ellenkezője következik:  "hősünk" vérszomjas bosszúhadjáratba kezd, hiszen a bosszú hidegen tálalva a legjobb. Az ő esetében pedig ez szó szerint így van.

vlcsnap-2016-12-25-11h13m19s246.png

Gondoljatok bele, hogy mégis mi az a minimum, amit elvártok egy (maximum) "C" kategóriás, hóemberes horrorfilmtől. Meg van? Remek, akkor fogjátok ezeket az elvárásokat, és vessétek el őket jó messzire. Ugyanis szinte képtelenség ugyanis olyan alacsonyra rakni azt a bizonyos lécet, hogy a Jack Frost ne verje azt le. Michael Cooney eredetileg horror komédiának szánt alkotása ugyanis minden hagyományos, filmes mércével nézve értékelhetetlen: egy történetnek csak nagy túlzással nevezhető, teljesen inkonzisztens (és valószínűsíthetően szalvétányi terjedelmű) forgatókönyvre alapuló, amatőr színészek által "eljátszott"  és a lehető legkevesebb forrás felhasználásával leforgatott filmről van szó. Annyira alacsony volt a film költségvetése, hogy a hóember bábot szinte nem is látjuk mozgás közben. 

A Jack Frostot egyetlen dolog emeli ki hasonló kaliberű érdektelen trash horrorok közül: a humora és a rendezőjének az itt-ott megcsillanó kreativitása. A film ugyanis nem pusztán azért vicces, mert minden szempontból röhejesen rossz, hanem azért is, mert érezhetően azok sem gondolták komolyan, akik elkövették. Az már más kérdés, hogy  kifejezetten gonosz és kicsavart humorérzékkel áldotta meg őt a sors. Sok olyan filmet láttam, ami után azt éreztem, hogy „na most már tényleg MINDENT láttam”. Ám a Jack Frost képes volt rám cáfolnia, hiszen hogyan is gondolhattam,  hogy valaha is szemtanúja leszek annak, amikor egy hóember Spongyabob zenére erőszakol meg egy nőt, közvetlen azután, hogy az anyából karácsonyfa díszt készített. Nem kell megijedni hiába ötletesek Frost gyilkosságai, az alacsony költségvetésnek köszönhetően a kivitelezésük, már-már család barát szinten vértelen. (Állítom, ha ez a film normális költségvetésből készül, akkor Frost ma már Freddy Krueger-hez mérhetően kultikus karakter lenne.) Viszont éppen az ilyen jelenetek, na meg a főszereplő miatt érdemes - legalább részleteiben - látni ezt a filmet. Nem tudom, hogy ez érdemnek minősül, de az is biztos, hogy ilyet máshol nem látsz.

Jack Frost ugyanis haláli egy pofa, akinek gyilkosságainál már csak a szóviccei és az egysoros beszólásai pusztítóbbak. Hozzá képest az Arnold Schwarzenegger által játszott Mr. Freeze is Shakespeare második eljövetelének tűnik. Bár mi sem áll messzebb ettől a filmtől, mint a látványos jelző, ám Cooney itt-ott meglepően kreatív tudott lenni a kamerával. Néhány érdekesebb beállításnak, és az ironikus - vidám - zeneválasztásnak köszönhetően itt-ott még hangulatosnak is mondható a film. És, amilyen igénytelen trash alkotásokhoz van néha "szerencsém", én már ennyinek is örülni tudok.)

vlcsnap-2016-12-25-11h14m29s419.png

A Jack Frost így minden idők legborzalmasabb és egyben legszórakoztatóbb élő (gyilkos) hóemberes filmje. Azt nem tudom, hogy lehet-e ezt bárkinek jó szívvel ajánlani, viszont az biztos, hogy ez is olyan film, amit csak akkor hisz el el az ember, ha ő maga is látja. Ha azonban valaki mégis úgy döntene, hogy egy borzalmas szóvicceket puffogtató, borzalmas hóember társaságában akarja tölteni a karácsonyt, akkor ehhez érdemes egy-két üveg tojáslikőrt is beszereznie, különben igen csak fárasztó „élményben” lehet része. (Egy haszna azonban volt annak  is, hogy én - valami teljesen érthetetlen okból kifolyólag - józanul tekintettem meg a filmet: ha nem így tettem volna, akkor Jack Frost-ot másnap valószínűleg be tudtam volna az alkohol okozta rémálomnak.)

És, ez még mindig kompetensebb, minőségibb és szórakoztatóbb film, mint ami holnap jön.