Negyedik Fázis

Rovaros, bogaras, és pókos horrorfilmekből Dunát lehetne rekeszteni. A téma leginkább az 50-es években volt népszerű, amikor a mindent átszövő nukleáris paranoia miatt igencsak kifizetendő volt a közönséget mindenféle sugárzástól megnövő és/vagy agresszívé váló ízeltlábúakkal riogatni. És bár az atomháborútól való félelem aztán idővel alább hagyott, viszont a rovarok még mindig képesek ránk hozni a frászt. Így pedig a mai napig készülnek a velük riogató filmek. Persze ez a műfaj (az olyan kevés kivételtől eltekintve, mint például a remek Them!) sosem a kifinomultságáról, vagy a művészi értékeiről volt híres, így nem is csoda, hogy legtöbb gyilkos rovaros film el is tűnt a videotékák alsópolcainak világában, hogy aztán időről időre elszórakoztasson egy-egy rossz film rajongót.

Az 1974-es Negyedik fázis azonban egy valóságos kuriózum, amely, ha nem is egy kifejezetten jó film, de a műfaj egy igen rendhagyó és egyedi darabja. A rendezőjének személye miatt pedig végkép érdemes a figyelmünkre.

Valamilyen megmagyarázhatatlan kozmikus esemény hatására a hangyák különösen intelligensekké válnak. Két tudós figyelni kezdi őket, ám az emberek és a hangyák közt konfliktusok alakulnak ki, végül pedig már kétséges, hogy ki tanulmányoz kit, és milyen célból… (kritikustömeg.org)

Ahogy már a bevezetőben is írtam, a film egyik legnagyobb érdekessége az, hogy ki rendezte. A Negyedik fázis ugyanis Saul Bass egyetlen nagyjátékfilmes rendezése. Annak a Saul Bassnak, akihez mindenidők legjobb főcím szekvenciái (Psycho, Nagy verseny, Casino) és klasszikus filmplakátjai kötődnek. Egy alapvetően vizuális művésztől pedig nem meglepő, ha most is inkább a látványra és az atmoszférára helyezte a hangsúlyt, mintsem a cselekményre (vagy a feszültségre). És a film pont emiatt emelkedik ki a B kategóriás rovaros horrorok tömegéből, ugyanis sokkal inkább hasonlít a 60-as és 70-es évek komoly science-fiction filmjeire, mint egy átlagos természeti horrorra. 

vlcsnap-2015-08-10-22h24m24s366.png

Míg a sztoriban a Harmadik típusú találkozások egyfajta előképe (emberek próbálnak kommunikálni egy idegen fajjal), addig hangulatában valahol félúton áll a 2001: Űrodüsszeia és egy NatGeo produkció között. Ugyanis, csak úgy, mint Kubrick klasszikusa, a Negyedik fázis cselekménye is kifejezetten lassan csordogál, csak most nem űrhajókat láttunk hosszan, ahogy klasszikus zenére haladnak a céljuk felé, hanem elektronikus zenére vonuló hangyákat. A film első tíz percét csupán David Attenborough narrációjának a hiánya választja el egy természetfilmtől, és ez korántsem az egyetlen pontja a filmnek, ahol szó szerint a hangyáké a főszerep.

Azt azonban meg kell hagyni, hogy Dick Bush a hangyákról készült közeli felvételei valóban lenyűgözőek. Hiába azonban kiváló fényképezés és a zene (Brian Gascoigne) által keltett pszichedelikus, már-már szürreális atmoszféra, ha maga a film hihetetlenül kusza. A hangyák a társadalom alsó osztályait szimbolizálnák, akik öntudatra ébredvén kizsákmányolóik ellen fordulnak? Vagy, hogy az ember milyen védtelen és törékeny a természet erőivel szemben? Nem tudom, ugyanis az alkotók annyira az atmoszférára helyezték a hangsúlyt, hogy az már végül a tartalom rovására ment.  Nem csupán az a baj, hogy meta szinten nehezen értelmezhető a film, hanem, hogy a cselekményben is rengeteg kérdés marad tisztázatlan. A 2001 fináléját idéző lezárásra, pedig már maguk a szereplők sem értik, hogy mi miért történt.

Mayo Simon író neve tehát nem véletlenül maradt meg az ismeretlenség homályában. A Phase IV mellett, csupán pár TV sorozat epizód, illetve 1-2 nem túl ismert, vagy közkedvelt film fűződik a nevéhez. Bár a két főszereplő színész egészen tisztességesen alakít, a karaktereik rettentő egysíkúak, a pár mellékszereplő, pedig még színészileg is gyenge. Ráadásul a film horrorként/thrillerként sem működik igazán, hiszen a hangyák által keltett fenyegetést, és a hőseink bezártságából adódó feszültséget a film jelentős részében nem sikerül kellően érzékeltetni.

Lassú folyású, nehezen értelmezhető és színészileg sem túl kiemelkedő (sőt néhol egészen gyenge) film a Negyedik fázis. Így pedig nem is csoda, hogy annak idején kifejezetten nagy bukás volt. És, bár érthető, hogy miért nem érdekelte az embereket, egy kicsit még is csak szomorú, hiszen ez a film még azelőtt derékba törte Bass rendezői karrierjét, mielőtt az elindulhatott volna, ez pedig már csak azért is sajnálatos, mert ami működik a filmben az pont neki (illetve Bush-nak) köszönhető.  Viszont ez volt az első film, amelyben megjelentek a gabona körök, és azért ez is valami.