Gyilkos cápa vs. óriás polip

A film, ami mindent megváltoztatott

Óriás cápa a gyilkos polip ellen! Prehisztorikus monstrumok gigászi harca! Óriás cápa a gyilkos polip ellen! Az emberi arrogancia ismét megbosszulja magát, amikor egy balul elsült kísérlet életre hívja a jégbefagyott szörnyetegeket! Óriás cápa a gyilkos polip ellen! Elképesztő effektek, levitézlett sztárok! Óriás cápa a gyilkos polip ellen! Lorenzo Lamas egyre idegesebb, hogy hová süllyedt az eleve nem túl magasról induló karrierje! Óriás cápa a gyilkos polip ellen!  Az izgalom és a látvány teljes hiánya!   Hát persze, hogy az Óriás cápa a gyilkos polip ellen is az Asylum filmje! Az Asylum filmjét keresse a kölcsönzőkben!


ba890d782df4a2d8e88a0e58cb37018c--mega-shark-creature-feature.jpg

David Michael Latt, David Rimawi és Sherri Strain 1997-ben alapította meg a Hollywood leghírhedtebb filmstúdióját, az Asylum-ot. Persze, akkor még fogalmuk sem volt arról, hogy cégük milyen jövő előtt áll, hiszen kezdetben az Asylum csupán egyike volt az álomgyár számtalan, mikroszkopikus méretű, jórészt alacsony költségvetésű horrorfilmeket gyártó produkciós irodáinak. Mivel pedig nem bírták felvenni a versenyt a nagyobb, több pénzel és marketing erővel bíró riválisokkal (mint a Lionsgate), nem is igazán keltettek nagy feltűnést. Egészen 2005-ig, amikor is egy szerencsés véletlennek köszönhetően rátaláltak a zéró költségvetésű filmkészítés bölcsek kövére. Lattnek ugyanis régi álma volt, hogy megfilmesítse H. G. Wells Világok harca című regényét, ezt pedig végül 2005-ben meg is tette. Aztán arra lettek figyelmesek, hogy a Blockbuster videótéka lánc 1000 darabot rendelt a filmből, amely nagyjából hét-nyolcszorosa volt a korábbi filmjeik eladásaiknak. Ekkor vették észre, hogy ugyanabban az évben nem ők voltak az egyetlenek, akik feldolgozták a regényt, hanem egy nem túl ismert rendező, bizonyos Steven Spielberg is épp 2005-ben készítette el a saját Wells feldolgozását. A videotékákban pedig általában megnövekszik a kereslet azon filmek iránt, amelyek valahogy összefüggésbe hozhatóak (hasonlítanak rá, előzményei) az éppen aktuális mozis premierfilmmel.

A sikert látva a stúdió profilt váltott, és szinte teljes mértékben ráálltak a mockbusterek – azaz a nagyköltségvetésű Hollywoodi sikerfilmek (blockbusterek) – nagyjából két kifli és egy tejföl árából leforgatott másolatainak gyártására. Noha meg kell jegyezni, hogy a másolat kitétel általában csak a cím és poszter esetében érhető tetten, az Asylum mockbusterek ugyanis – és erre a stúdiófőnökök nagyon büszkék – „eredeti” forgatókönyvek alapján készülnek. (Az más kérdés, hogy tényleges eredetiség nem sok van ezekben a sztorikban.)

Ám az igazi trash filmes hidrogénbombát csak 2009-ben dobta le a stúdió. Ekkor, a SyFy Tv csatornával közösen valami olyat szabadítottak a mit sem sejtő filmnézőkre, aminek azóta is isszuk a levét. Te hol voltál 2010. május 12.-én este nyolc óra magasságában? Ami engem illet, én tátott szájjal néztem az RTL Klubon, ahogy megváltozik minden. Abban a pillanatban, amikor egy Megalodon a szemem láttára leszedett az égből egy utasszállító repülőgépet, tudtam, hogy mostantól minden más lett. A Mega Shark vs. Giant Octopus az Asylum csúcsteljesítménye. Az ultimate trash film, amelynek ott a helye az olyan klasszikusok mellett, mint a 9-es Terv az űrből vagy a Troll 2. (Azzal a különbséggel, hogy kicsit sem érezhető benne az a lelkesedés, ami miatt Ed Wood filmje vagy a Miami Connection olyan szerethető tudott lenni.)

Ellenben pedig a stúdió korábbi filmjeivel, a Mega Shark vs. Giant Octopus bemutatóját valóságos hype előzte meg. Az előzetesek szinte vírusként kezdett el terjedni a neten, így bizonyos jelenetek már a film megjelenés előtt mémmé nemesültek. A gyilkos cápa és az óriás polip röhejes küzdelme kiengedette a szellemet a palackból, azt pedig azóta sem lehet visszazárni. Noha nem ez volt az első film, amiben a szokásosnál nagyobbra nőt cápa terrorizálta a C kategóriás színészgárdát, ám egyértelműen ez bizonyult a legsikeresebbnek, elindítva ezzel az olcsó és komolyan vehetetlen (mutáns)cápás horror filmek garmadáját. Azóta pedig – hála az Asylumnak és a SyFy-nak – cápák lesnek ránk a homokból, cápák vadásznak ránk síparadicsomban és cápák hullanak ránk a tornádóból. Óriás, szellem, őslény, démon, két-, három- vagy éppen ötfejű cápák merednek ránk vissza a videó tékák alsópolcairól. A cápák a tengerek félelmetes gyilkoló gépeiből, a filmvilág túltolt, abszurd viccévé váltak, és mindezt Jack Peréz 2009-es magnum opuszának köszönhetjük. (A rendező úr ezt megelőző legnagyobb hozzájárulása az egyetemes filmtörténethez a Xena pilot epizódja volt.)

mega-shark-vs-giant-octopus-says-it-all-really.png

Ha rajtuk múlik a világ sorsa, akkor én a cápával vagyok.

Noha a Gyilkos cápa vs. óriás polip papíron egy eredeti film, ám épp annyira illik rá a mockbuster jelző, mint az Asylum bármely más alkotására. Jack Peréz nem tett mást, csak egymás után hányta a legbénább blockbusterek legidegesítőbb, legelavultabb és legröhejesebb kliséit. (A gonosz, semmire sem tekintettel lévő katonák – élükön Lorenzo Lamas – egy fegyverkísérlet folyományaként felébresztik az ősellenség őslényeket. Persze mikor a makacs, öntörvényű tudós csaj – az énekes Debbie Gibson – rájön, hogy mit szabadítottak a világra, senki sem akar hinni neki. Ám végül a világot csak ő, illetve volt tanára meg egy japán tudós mentheti meg. Gibson és utóbbi között pedig megcsodálhatjuk a filmtörténet legindokolatlanabb és kidolgozatlanabb románcát is.) Természetesen mindez a lehető legszegényesebb kivitelezéssel tárul a szemünk elé. És ezt nem csak a röhejes CGI effektekre értem, hanem mindenre. Azon montázsok mellett, amelyekben tudós hőseink tudományos kísérletet végeznek (azaz fehér laborköpenyben, színes folyadékokat öntenek össze) a Dexter laboratóriuma realista dokumentumfilmnek hat.

Mégis a legdöbbenetesebb az egész filmben, nem is az, hogy még véletlenül sincsen benne egy értékelhető pillanat, hanem, hogy mennyire kínosan komolyan veszi magát. Az öniróniának, vagy szándékolt humornak még az írmagja sem található meg a filmben (ahogyan a legtöbb Asylum produkcióban sem). Hogy a készítők mennyire kínosan humortalanul álltak a projekthez, azt talán semmi sem bizonyítja olyan jól, mint, hogy a stáblista alá képesek voltak berakni egy melankolikus, keresztény balladát. Gondolom azért, mert ezt tudták jogdíjmentesen felhasználni, a filmhez viszont nagyjából annyira illik, mint ha a Cannibal Holocaust végére odaraknánk egy Enya számot.

Nagyjából én is így reagáltam, amikor először láttam a mega cápát.

Az Asylummal nem az a legfőbb baj, hogy pénzt akarnak keresni. Még az sem, hogy ehhez más filmeket másolnak le. Tulajdonképpen azt csinálják, amit Hollywood nagyágyúi is, csak persze sokkal kisebb léptékben. A probléma azzal van, hogy a hangzatosan elborult címeken túl, legtöbbször valós kreatív energiát nem ölnek bele a filmjeikbe. Persze szinte zsebpénzből gazdálkodnak, de ez nem mentség mindenre. Roger Corman vagy a Troma filmstúdió is hasonlóan alacsony költségvetésből dolgoznak, ám az ő filmjeiken érződik, az, hogy a kevés forrás ellenére is igyekeztek egy jó/kreatív/szórakoztató filmet készíteni (és ha sztárokra nem is, de humorra legalább futotta).  A 80-as évek olasz zsánerfilmesei sem szégyelltek lopni Hollywoodtól, ám Luigio Cozzi hiába egy csapnivaló rendező, az örült ötleteinek hála a Star Wars, Conan vagy Alien koppintásai sokkalta érdekesebbek és emlékezetesebbek, mint egy átlag Asylum film.

Noha az Asylum stúdió alapítói úgy nyilatkoztak, hogy „sosem volt céljuk rossz filmet készíteni és mindig megpróbálják a maximumot kihozni a lehetőségeikből”, ez a gyakorlatban nem gyakran látszik. Hiszen az valószínűleg nem a pénzen múlt, hogy a Mega Shark vs Giant Octopus dialógusai a banálisan röhejes és az értelmetlen közötti skálán mozognak. Nem hiszem, hogy nagyobb többlet költséget jelentett volna az, hogy ha a támadó Megacápát úgy animálják meg, hogy az szemből közelítsen a hadihajó felé, ne oldalról. Lényegtelennek tűnik, de ha csak olyan ingyenesen felhasználható felvételt találtak a hadihajóról, amelyen az ágyúk (amikre utólag torkolattüzet animáltak) az orr felé állnak, akkor talán szemből is támadhatott volna az a cápa. Az Asylum legnagyobb baja nem a pénzhiány, hanem az igénytelenség és az ötlettelenség. A lényeg a hangzatos cím és a minél olcsóbb gyártási költség. Így lesz profitábilis a film. Az alapítók pedig nagyon büszkék arra, hogy pénzügyileg minden filmjük sikeres volt.  (Megjegyzem, állítólag Roger Corman is legendásan költséghatékony filmes, és mégis képes volt olyan filmeket készíteni, amelyek nem kizárólag azért szórakoztatóak, mert olyan szarok.)

 

A Gyilkos cápa vs óriás polip, az a minden szegmensében röhejesen és minden képzeletet felülmúlóan rossz film, amit már nem is igazán lehet értelmes kritikával illetni. Persze végig lehetne venni, hogy mennyire amatőrök a színészek (nem gyakori, hogy egy színészgárdában az öreg Lorenzo teljesítménye hasonlítson legjobban a színjáték művészetére) és, hogy mennyire életszerűtlenek a dialógusok. Vagy ki lehetne emelni, hogy milyen röhejesek a művészkedős (fekete-fehérre váltó, vibráló) áttűnések. Vagy azon is lehetne bosszankodni, hogy az effektek az akkori videojátékok színvonalát sem érik el. (De ami ennél is röhejesebb, hogy alig vannak animált jelenetek a lényekről. A címbéli összecsapáshoz nagyjából két snittet készítettek, amelyeket vagy tízszer ismételnek.)

Ám fölösleges, hiszen a Gyilkos cápa vs. óriás polip nem is valódi film: ez egy 80 perces ivós játék, nagyivóknak. Annak viszont fenomenális. Ez volt az első trash film, amit valaha láttam, így kellemes nosztalgiával gondolok vissza rá, hogy miként értetlenkedtem rajta, ám ez nem mentesíti a filmet attól, hogy élvezeti értéke kimerül abban, hogy nevetségesen rossz. Bár másodjára szénné röhögtem rajta magam, de nem szabad elfelejtenünk, hogy még a trash filmek körében is rengeteg más olyan alkotás van, amik ennél többet tudnak, amelyekben van ötlet, bátorság vagy abszurdan túltolt erőszak, vagy meztelenség, vagy bájos praktikus effektek vagy valami. Épp ezért sem volt eddig Asylum filmekről írás, hiszen a burbanki trash gyár alkotásainak nagy része annyira ingerszegény, hogy beszélni/írni nem nagyon lehet róluk, röhögni, annál inkább.

Helikoptert lecsapó óriáspolip és hidat ketté harapó gyilkos cápa/10