Daemonium: Underground Soldier

Eszeveszett apokaliptikus búcsú démonokkal

Az apokalipszis utáni világban, ahol a varázslat és a technológia viaskodik egymással, egy szivarozó, sunyi varázsló hirtelen a pokol erőivel vívott háború közepén találja magát. Olvasható a leírás a Daemoniumról a Netflixen, én pedig olyan gyorsan nyomtam a lejátszás gombra, mint még soha. Ami ezután történt, arra nehezen találok szavakat...

demonpofa.jpg

A Daemonium: Underground Soldier (vagy Soldier of the Underworld) Pablo Parés argentin rendező válasza a valaha készült összes B-kategóriás akció-sci-fire és horrorra. Nem túlzok. Az eredetileg websorozatként induló Daemonium egy eszméletlen kreatív geek ámokfutás. Feltéve, ha kreatív alatt azt értjük, hogy valaki minimális mérték, ízlés vagy gondolat nélkül fogja, és összemixeli a lehető legtöbb sci-fi és horror témát.

Ez a film egy nem túl tehetséges, de annál lelkesebb rendező filmes Frankenstein szörnye. Egy már-már émelyítően tömény trash-puncsostál. Parés tényleg beletuszkolt mindent, ami egy jó posztapokaliptikus búcsúhoz kell: van itt kietlen, Mad Max filmeket idéző jövőkép és ahhoz dukáló martalócok, Fallout 3-ból lopott hangeffektek, leszbikus android bérgyilkosok, démonok, mágusok, Mortal Kombat jellegű verekedések, fausti alkut kötő zsoldosok és bosszúszomjas feleségek. Nem is értem, hogy a repülő, mutáns (vagy igazából bármilyen) cápák miként maradtak ki ebből a buliból.

lampaember.jpg

Miután az angyalok és emberek közötti háborút követően a Föld egy kietlen pusztasággá változott, egy tehetős vallási fanatikus család felbérel egy zsoldos brigádot és a fent említett szivarozó mágust (Fulcanelli - Walter Cornás), hogy kössön alkut egy démonnal, mert az majd valamiféle megváltást hoz el. Persze a dolog pont olyan rosszul sül el, mint ahogyan arra számítani lehetett volna: Fulcanelli meglép, a zsoldosok pedig egy kivételével mind meghalnak. A túlélő Razorback (Dany Casco - a film egyik szellemi atyja) alkut köt Mumm-Ra és Darth Maul zabigyerekével (lásd a képen), és cserébe legyőzhetetlen gengszter hadúr lesz. Ám a családnak ez nem tetszik, ezért elrabolják Razorback barátnőjét, hátha el tudja mondani, hol rejtőzik az ex-zsoldos. Nem tudja. Razorbacket már amúgy sem érdekli az asszony. Ez utóbbit olyannyira rosszul érinti, hogy bosszút esküszik. Így Sub-Zero elveszett nővérének a pártfogása alatt, háziasszonyi kötő tehetségét felhasználva a kötelek gyilkos mesterévé fejlődik. Ám az őrült exe, csak a legkisebb problémája Razorbacknek. Ennél sokkal inkább az izgatja, hogy igencsak lejáróban van az ideje. Szó szerint. Ugyanis, amint az utolsó szem is lepereg a sors homokórájában, visszatér a démon, aki a hatalmát adta, kienged valamit egy mágikus dobozból, és mindenek vége lesz (de főleg Razorbacknek). Ez volt az alku apró betűs része.

Így Razorback önvédelemből android bérgyilkosokat képez ki, illetve mágusok segítségével igyekszik megállítani a végzet homokóráját. Ezért útjai hamarosan ismét keresztezik a lecsúszott Fulceniliét, akitől a megváltást reméli. Persze a szivar-mágust ez nem érdekli, de igazából őt semmi nem érdekli, csak a dohány, az alkohol és a nők. Különösen Razorback egyik bérgyilkosára van rágerjedve, akiről kiderül, hogy nem is robot, hanem az emberiség amnéziás ősellensége Azazel arkangyal (Caro Angus). Mindez pedig egy démon hentelős fináléban csúcsosodik ki, ahol mindenki megkapja a megérdemelt jussát. Kimaradt valami? Mondjuk Eric Roberts kigyúrt hasonmása, de róla már tényleg fogalmam sincs, hogy mi szerepe van ebben a filmben.

mrs_sub_zero.jpeg

Ha esetleg úgy gondolnád, hogy ez így leírva is egy értelmezhetetlen katyvasznak tűnik, akkor ne is próbálkozz a filmmel. Én ugyanis ennél logikusabban, és egyszerűbben nem tudom összefoglalni, a film készítői pedig meg sem próbálkoztak vele. Utólag belegondolva nem is meglepő, hogy ez eredetileg websorozatként jelent meg, hiszen az időben és térben összevissza ugráló cselekmény sokszor olyan, mintha egymáshoz lazán kapcsolódó kisfilmeket vágtak volna egymás után. Arról nem is beszélve, hogy a film egyes részei sokszor stilisztikailag is totál különbözőek.

Ám a Daemonium: Underground Soldier nem pusztán azért zavarba ejtő, mert az amúgy is fölöslegesen túlbonyolított története össze-vissza ugrál idősíkok és karakterek között, hanem azért is, mert nincsen egyetlenegy igazán pozitív szereplője sem. A jobb híján főszereplő Fulcanelli az egyik legnagyobb seggfej, akit a mágus világ valaha látott. Tulajdonképpen semmit nem csinál az egész filmben, egészen az utolsó pillanatáig, amikor is bebörtönözi azt az Azazel-t, aki megmentette a világot a fődémontól. Majd az egész kalamajkát okozó Razorbacket is – aki nem sokkal korábban hidegvérrel megöli a volt barátnőjét – szabadon elengedi, csakhogy cserébe megkaphassa az ex-démongengszter vezér iskoláslánynak öltöztetett bérgyilkos-androidját.

eb1c5dbd2b699735e45dd508e2d8a64c1407765a.jpg

Egyetlen aspektusa van a filmnek, amely tényleg elismerésre méltó, az pedig a látványtervezés. Noha CGI-ban természetesen nem túl erős, és az alacsony költségvetés is bőven érezhető a filmen, a jórészt klasszikus maszkmesteri munkával életre keltett szörnyek frenetikusak. Eleve elismerésre méltó, ha az egyre olcsóbb CGI korában a filmesek veszik a fáradságot, hogy klasszikus effekteket használjanak, hát még akkor, ha a végeredmény ennyire vad és hangulatos. A jelmezek sokszínűsége pedig kellően idomul az eklektikus cselekményhez, azaz olyan, mintha a jelmeztervező beszabadult volna egy halloweeni bolt végkiárusítására, és összevásárolt mindent, amit csak talált.

Egy kritikus azt írta a Daemonium: Underground Soldierről, hogy valószínűleg túl „bolondos” lesz a szélesebb közönségnek. De ez nem igaz. Ez a film ugyanis nem bolondos, hanem totálisan őrült. Egy kiszámíthatatlan, az alkotók lehetőségeihez és képességeihez képest sokkal ambiciózusabb, totálisan elmeroggyant, meghökkentő trash-hullámvasút. Kategóriájának egyik legszórakoztatóbb darabja az elmúlt évekből.demonpofa.jpg