Hell Comes to Frogtown. Talán a legtökösebb és figyelemfelkeltőbb cím, amit csak adni lehet egy 80-as évekbeli Mad Max koppintásnak. Minden benne van, amit tudni érdemes a filmről: adott egy elképesztően menő hangzású névvel megáldott szupermacsó főhős (Sam Hell szerepében Roddy Piper), aki miután megérkezik a kétéltű mutánsok által benépesített Békavárosba, nevéhez hűen pokollá teszi a kuruttyoló népség életét. Nézzük csak meg a posztert, hogy mit kínál a film: az atomsivatag hőse, kemény és szexi csajokkal az oldalán szembenéz a förtelmes varangynépséggel. Akció, csajok, egy csúcson lévő pankrátor legenda és emberszabású, sörétes puskákkal felfegyverkezett békák. Ugyan mi kell még a kiváló szórakozáshoz? Papíron persze mindez elképesztően jól hangzik, de a fentiek ismerete sem készítheti fel a nézőt arra az agyzsibbasztóan abszurd élményre, ami a Békaváros.

Kezdetben még minden a szokott mederben zajlik, egy mutánsvégez egy guberálóval (aki meglepődik azon, hogy a Brekinek fegyvere van, ezt jegyezzük meg, mert fontos!), majd következik az írtó hangulatos, pop-art stílusú főcím. Majd megismerjük a főhősünket Sam Hellt, az atomsivatag laza csavargóját, aki mint Snake Plissken, épp fogságban várja az ítéletét. Nem túl meglepő felütés ez, egy részben a Menekülés New York által „ihletett” , a szegény ember Kurt Russeljének főszereplésével készült filmnél.

Még csak pár perc telt el a filmből, de már is megtörtént a Mad Max a Menekülés New Yorkból lekoppintása, ám hatalmas tévedés lenne azt gondolni, hogy most már nem igazán okozhat meglepetést film. Kiderül ugyanis, hogy hősünket nem azért kínozza a gonosz és ideges ezredes (William „közel sem Bel-Air hercege” Smith), mert egy öntörvényű, rendszerellenes csavargó, hanem mert megerőszakolta a lányát. Mielőtt azonban a dolgok durvább fordulatot vennének megérkezik Sandahl Bergman, és közli a jó hírt: a lány terhes lett, így mégsem jelenti fel hősünket. Sajnos ezredes papa annyira nem örül a nagyszülői gyesnek, és inkább folytatná azon terve kivitelezését, hogy egy törött vodkás üveggel metéli körbe Sam Hellt. Ezt azonban nem teheti meg, ugyanis mint termőképes férfi, Sam Hell azonnal az emberiség megmaradt részének egyik legfontosabb tagjává válik. Új küldetése, hogy felkutasson és megtermékenyítsen annyi nőt, amennyit csak tud. Így Bergman – akit a filmben Spanglenek, azaz Flitternek hívnak – , egy szexi, női zsoldos (Cec Verrell) társaságában egy rózsaszín Chevyvel elindul Békavárosba, hogy kiszabadítsanak egy halom szülőképes nőt, hiszen azé a világ, aki teleszüli.  Ám Sam Hell egy zabolázatlan ősférfi, aki az örökös szja-mentesség kedvéért sem lenne hajlandó mások kedvéért szexelni. Női kísérői épp ezért kénytelenek megzabolázni. Mármint szó szerint. Hell kap egy elektromos erényövet. Képzelheti a kedves olvasó, hogy mily mulatságos pillanatok fakadnak abból, amikor hősünk túl messzire kerül szépséges smasszerjeitől, így a szerkezet áramot vezet a legféltettebb testrészébe.

Ha ennyiből nem lenne világos, akkor most lelövöm a poént: a Békaváros egy zavarba ejtő alkotás. Nyilvánvaló, hogy ezt a filmet nem szabad komolyan venni, hiszen félig-meddig paródia, csak éppen az nem világos, hogy mit parodizál. Annak ellenére, hogy a tipikus, macsó akcióhőst rendre a humor tárgyává teszi, mégsem lehet azt mondani a filmre, hogy valamiféle műfaji dekonstrukció lenne. Hiszen valójában nem, hogy nem tart görbe tükröt az akciófilmek szexizmusa felé, hanem legtöbbször épp olyannyira szexista, mint bármely másik B kategóriás VHS-akciófilm. Hiába, hogy a szexista, gonosz ezredest végül annak köszönhetően győzik le, hogy egy nő ellent mer mondani a férfi parancsának, ha mindennek annyi eredménye lesz, hogy cserébe egy másik férfi háremhölgyévé válik. Még a tudóst játszó Bergman is szinte csak azért van itt, hogy bőrbikiniben illesse magát, és persze, hogy a világ egyik leghiteltelenebb romantikus csavarja részeként beleszeressen a főhősbe!

Persze az sem kizárt, hogy egy késő nyolcvanas évekbeli, alacsony költségvetésű posztapokaliptikus akciófilmet nem éppen a feminizmus szemszögéből a legérdemesebb megközelíteni. Valószínűleg az alkotó, Donald G. Jackson – akit gyakran a videókorszak Ed Woodjaként emlegetnek – sem gondolkodott ennyit a filmen. Persze egy film filozófiai és politikai mondanivalóját akkor is érdemes elemezni, ha az az alkotók részéről nem volt tudatos, ám a Békaváros ezen a téren olyan katyvasz, hogy sehogy sem jönnénk ki jól belőle.

Jobban belegondolva a Békaváros tulajdonképpen minden téren egy irtó nagy, röhejes katyvasz, de épp ebben rejlik a bája. Jackson később a sajátos „Zen filmezés technikája” miatt vált ismertté és hírhedté, aminek lényege, hogy nem használ forgatókönyvet. A Békaváros esetében állítólag még nem élt ezzel a forradalmi megoldással, de a film írásának körülményei leginkább ahhoz hasonlíthatott, mint amikor a KDNP választmánya bekokainozva nekiáll kidolgozni az új családtámogatási program kampányát, közvetlenül azután, hogy megnézték az Ember gyermekét és a Mad Max: A harag útját.

Ám amikor a cselekmény félidő tájt eljut címbéli kétéltű településre, a néző végre megkapja azt, amiért eredetileg jött: egy pörgős, szórakoztató B-filmes bűnös élvezetet. A békamaszkok már önmagukban is olyannyira pofásak – különösen a büdzséhez képest – hogy a film már csak emiatt is érdekesebb, mint korszak többi Mad Max koppintásánál. Piper annak ellenére is szórakoztató főhős, hogy Jacksonnak valahogy sikerült elérnie, hogy röhejes ripacskodással és fele annyi karizmával tolja végig a filmet, mint az ugyanebben az évben bemutatott John Carpenter klasszikus, Elpusztíthatatlanokat. Bergman sem sokkal jobb, de őt is mindig jó látni.

Arab lánykereskedő varangy, láncfűrész párbaj a varangykirállyal, autósüldözés és pár szépen narancsló robbanás: szóval van itt minden, mint a világégés utáni mutáns búcsúban. És akkor még nem is beszéltünk a „három kígyó táncáról”, de azt inkább magatok fedezzétek fel. Hőseink pedig végül nem csak a potenciális anyákat mentik meg a varangyok karmaiból, de leleplezik a filmtörténelem egyik legértelmetlenebb összeesküvését is. SPOILER EGY HARMINC ÉVES FILM, TELJESEN KISZÁMÍTHATÓ CSAVARJÁHOZ: A film elején a Hellt a kínzó ezredes, azért ad el fegyvereket a varangynépségnek, mert elege van a nőuralomból! Annyira hím soviniszta, hogy inkább faji háborút robbant ki, csak ne parancsoljon neki egy NŐ! Mondtam már, hogy irtó zavaros a film ideológiája?

A Békaváros részben épp olyan, mint ahogyan azt a címe alapján sejtenéd, részben azonban sokkal bizarrabb. Néhol meglepően kreatív, legtöbbször bájosan bénácska, összességében pedig totálisan érthetetlen agymenés a Mad Max, a Barbarella (a másik legendás pornó nélküli pornófilm) és a Zardoz mikroszkopikusan szűk keresztmetszetéből.