Poultrygeist: Night of the Chicken Dead

vlcsnap-2015-10-30-10h49m38s808.png

Az amerikai független trash filmezés zászlós hajójaként számon tartott TROMA Entertaiment sosem a művészi igényességgel és profi technikai kivitelezéssel megalkotott filmjeiről volt ismert. Sőt, filmjeik éppen e jelzők totális ellentétét képviselik: ízléstelen, amatőr módon elkészített mélytrash alkotások. Persze éppen eme kvalitásaik miatt imádjuk őket. A 2006-os Poultrygeist: Night of the Chicken Dead pedig mindközül talán a legelborultabb és legőrültebb.


Tromaville lakosai nem fogadják kitörő örömmel az American Chicken Burger gyorsétterem lánc legújabb egységének megnyitását, ugyanis azt a történelmi értékkel bíró indiántemető helyén húzták fel. Arbie azonban mégis munkát vállal az étteremben, hogy így álljon bosszút barátnőjén, aki az egyetem alatt leszbikus aktivista lett, és most az ACB elleni tüntetés egyik szószólója. Természetesen, ha egy filmben indiántemető van, ott szellemek is vannak, és ez most sincs másképpen. Hiszen az őslakosok lelkei - a feldolgozott csirketetemek társaságában - visszatérnek, hogy bosszút álljanak az ACB-n, minden fogyasztójukon, sőt egész Amerikán és talán a világon. Így hőseink Arbie, volt barátnője, az ő jelenlegi barátnője és az étterem személyzete kénytelenek felvenni a harcot a csirkezombik ellen, mivel pedig mindez egy musical keretében történik, ezért néha énekelnek is.  

Nehéz szavakkal  leírni azt az élményt, amit a Poultrygeist megnézése jelent. Ízléstelen, gyomorforgató, sértő és rohadt vicces. Egy kellemes arcletépés, néhány leszakadó végtag vagy egy pár forró olajban kisütött és elfogyasztott heregolyó, még a leginkább nézőbarát momentumok közé tartoznak.   Brutalitásában valahol a Hullajó! és a Náci Zombik 2 környékén mozog, de perverzióban a Poultrygeist még azokon is könnyűszerrel túltesz. Legalább is én nem ismerek még egy olyan filmet, amelyben egy alkoholista redneck, miközben szexuálisan közeledik egy bontott csirkéhez, az zombivá változik és ellentámadásba lendül zaklatója legszentebb testrésze ellen. Szerencsére az étterem egyetlen arab munkatársnője gyorsan, a csirkék iránt talán az egészségesnél több szeretettel viselő kollégája segítségére siet. Ez a segítség pedig abban nyilvánul meg, hogy egy felmosó nyéllel a delikvens ánuszán behatolva lelöki az annak péniszére rácuppanó csirkezombit. (Cserébe kapunk egy rakás fedetlen keblet is, de még véletlenül se számítson senki Scarlett Johanssonokra.)

vlcsnap-2015-10-30-10h52m54s592.png

Most hirtelen miért kattintott el mindenki?

Ez után gondolom mondanom sem kell már, hogy a film akkora örömmel dagonyázik a létező összes testnedvben, mint disznó a sárban.

Természetesen ez a vaskos, erkölcsi mondanivaló – nem illik megdugni a halott csirkét – hasonló színvonalú kivitelezéssel párosul. Minimális pénzből, a világ minden tájáról érkező, ingyen dolgozó rajongók és amatőr (ám nem idegesítően ripacs) színészek közreműködésével készült a film. Így nyilvánvalóan hemzseg is a különféle bakiktól.  Ennek ellenére viszont, a CGI-t hírből sem ismerő, praktikus effektek néhol egészen lenyűgözőek. A film készítéséről szóló doksit azoknak is érdemes megnézni, akik a filmet legkevésbé sem szeretnék, mert remek betekintést nyújt abba, hogy milyen nehézségekkel és szenvedéssel jár még a „legkisebb” forgatás is. És, főleg hogy milyen nagy elhivatottság illetve kitartás kell ahhoz, ha valaki pénz és stúdió támogatás nélkül szeretne filmet készíteni.

vlcsnap-2015-10-30-11h56m47s597.png

Amitől azonban még is elképesztően szórakoztatóvá válik a film – már az egyértelmű trash faktoron túl - az, a készítők hozzáállása.

Ellenben napjaink trash szénáját uraló Asylum/Syfy stúdiók műveivel a Troma produkciókon (így a Poultrygeisten is) nem a mások sikereit meglovagló, gyors pénzkeresés szándéka, hanem a filmek iránti őszinte rajongás érződik.  Ellenben pedig a Megashark filmeket összehozó kompániával a Poulteygrest alkotói képesek az öniróniára, és egyáltalán nem veszik sem magukat, sem pedig a filmjüket komolyan. (Egy dolog az, amit komolyan vesznek: az a néző szórakoztatásának feladatát, és ezért mindent meg is tesznek.) Így pedig a néző sem rajtuk, hanem velük együtt röhög. Röhögni pedig van min. Hiába tudjuk, hogy egy rémálom volt összehozni ezeket a filmeket, a kész termékből pont az ellenkezője sugárzik.

vlcsnap-2015-10-30-12h03m47s078.png

Hiszen a humor nem csupán a végletekig fokozott brutalitásból ered. Hanem remek paródiája egyfelől az 50-es évek zenés ifjúsági filmjeinek, illetve a klasszikus (zombi-)horroroknak. Ennek megfelelően pedig rengeteg kikacsintást kapunk, főleg ez utóbbi műfaj klasszikusaira.  A többi TROMA produkción kívül megidéződik az Ördögűző, George A. Romero rendezései, a Cápa, vagy éppen a Péntek 13. sorozat is.  Mindezen túl pedig az egészet belengi az az ironikus, szatirikus hangvétel, amely a Toxic Avengerst is jóval felülemelte az átlag trash filmek színvonalán.  

A kritika célpontja pedig a gyorsétterem ipar. Kaufmann maró gúnnyal (és mindenféle testváladékkal) veszi célba a McDonald’s és társainak agresszív üzletpolitikáját, és kétes minőségű termékeit. Ez után még jó ideig nem akarsz majd KFC-ben enni. Ám nem csupán a gyorséttermeken, de a baloldali jogvédő aktivistákon, az etnikai sztereotípiákon és még a 9/11 utáni összamerikai paranoián is jó ízzel élcelődik, miközben totálisan fittyet hány a politikai korrektség intézményére.

vlcsnap-2015-10-30-12h02m54s151.png

És éppen ezek miatt tartom a stúdiót is megalapító Lloyd Kaufmant mindenidők egyik legszimpatikusabb rendezőjének. A nem vette el a kedvét a filmezéstől, hanem inkább saját stúdiót alakított, ahol gyakorlatilag zsebpénzből, de kompromisszumok és megalkuvás nélkül készít filmeket, már több mint harminc éve. Mindezt pedig határtalan lelkesedéssel végzi.  Ráadásul a magánéletben is lelkes támogatója a független filmeseknek, sokszor vállal ingyen cameo szerepeket és többek közt az ő szárnyai alatt kezdte a Galaxis Őrzőjét rendező James Gunn is a karrierjét.  Sőt, a TROMA produkciók többségét felpakolta a Youtube-ra, hogy bárki ingyenesen megnézhesse őket. Hány ennyire jó fej rendezőt ismertek még? Valószínűleg nem sokat. Az ő hozzáállásának köszönhetően a TROMA legjobb filmjeinek egyetlen jelenetében több kreativitás van, mint az összes Asylum filmben együttesen.  (Legalábbis ami Kaufman saját rendezéseit illeti, hiszen a Troma 40 év alatt számtalan alacsonykategóriás filmet adott ki, és nem minden fénylik, ami trash.)

A Poultrygeist csak és kizárólag a kemény vonalas horror/trash rajongóknak ajánlott, akik nem pironkodnak a szarós, vagy éppen (iróniával előadott) rasszista vicceken sem. Hiszen akármennyire is őrületes, azért bőven kell hozzá gyomor. Ám ha belefáradtál már Hollywood ötlettelenségébe, és azt hitted, hogy már mindent láttál a világon, és már egy film sem fog meglepni, akkor talán eljött az ideje, hogy elkezdj ismerkedni a Tromával. De csak óvatosan, kizárólag saját felelősségre!

Figyelem már az előzetes tartalma is erősen NSFW!

Itt meg maga a film: