Gőzerővel tombol a nyár, nincs is ilyenkor jobb, mint egy tó partján hűsölni. Kivéve, persze ha a tóban nem csak a német turisták, de egy 15 méteres Krokodil is úszkál.

Na akkor ugorjunk is a mély vízbe. Mai első filmünk bizonyára nosztalgikus érzéseket vált ki a hozzám hasonló korúakban, ugyanis a krokodilvadászatot nem mással kezdjük, mint az 1994-es Lake Placid-dal (ami magyarul a roppant kreatív A szörny névre hallgat).

A történetben nincs semmi túlságosan meglepő: a békés kisváros melletti tóban valami (ami határozottan nagyobb, mint egy hód) kettéharap egy búvárt. A rejtély kinyomozásra érkezik a new yorki múzeum őslénykutatója (rezidens jó csajunk szerepében Bridget Fonda), az állatvédelmisek embere (aki összejön a jó csajjal: Bill Pullman) illetve a nem teljesen százas krokodil vadász, Oliver Platt. 

A karakterek meglehetősen egydimenziósak, azonban a szimpatikus szereplő gárda sikeresen feledteti velünk ezt a tényt. Brendan Gleeson maga a megtestesült cinikus kisvárosi zsaru, Pulman és Fonda szimpatikus és szerethető főhősök. A legszórakoztatóbb alakítást viszont Platt nyújtja mint félőrült krokodil szakértő/vadász, vagyis nyújtaná ha nem szerepelne a filmben Betty White, de az ő szerepét inkább nem lövöm le, hiszen a film egyik legszórakoztatóbb/emlékezetesebb/váratlanabb fordulata fűződik hozzá.

A rendező Steve Miner nem ismeretlen a horror filmek világában. Sőt mondhatni tisztességes iparosa a műfajnak, az ő nevéhez fűződik a legjobbnak tartott Haloween folytatás illetve két Péntek 13 epizód is. Nem csoda, hogy profin kelti a feszültséget (amit remekül szolgál John Ottoman zenéje) és olykor-olykor képes is meglepni a nézőjét, ami nem elhanyagolható tényező egy ilyen alapvetően kiszámítható műfajban. Azonban Miner (és a forgatókönyv író  David E. Kelley) érezhetően nem vette magát komolyan és megspékelte egy jó adag iróniával a filmet.  Ezért rá lehetne fogni, hogy két szék között a padlóra esik, hiszen horrornak nem elég véres/félelmetes, vígjátéknak meg nem elég vicces. Számomra azonban működött ez a felemás hangulat és kellemesen szórakoztam rajta.

A magyar címben szereplő krokodil technikai megvalósítása pedig ma is teljesen megállja a helyét. (Persze látszik, hogy számítógépes, de mivel keveset mutatják és azt is általában este/mozgás közben/vízben így nem válik illúzió rombolóvá). A film annak idején meglehetősen sikeres volt a pénztáraknál ezért három folytatást is kapott, ezek azonban már csak TVben kerültek bemutatásra.  A Lake Placid korántsem egy kiváló film (sőt műfajában is vannak ennél jobb filmek, lásd a bejegyzés második felét), de egy forró nyár estére néhány hideg sör és haver társaságához ideális lehet. Nálam 6 félbetépett búvárt érdemel a 10-ből.

A szörnynél meglehetősen komolyabb hangvételű alkotás második filmünk, a szintén beszédes című Fenevad (Rogue).

A 2007-es film története pofonnál is egyszerűbb. Egy ausztráliai sétahajó elindul, hogy megvizsgáljon egy segélykérést. Azonban mikor megérkeznek a helyszínre csak egy elsüllyedt csónak és egy barátságos krokodil fogadja őket. Utóbbi illedelmesen köszön is nekik, csak éppen ettől léket kap a hajó így kirándulóink egy aprócska szigetre kényszerülnek, amit hamarosan elfed a dagály. Krokodil barátunk persze ott marad a közelben, hogy segítsen.

Viccet félre téve ez a film a mintapéldánya, hogy miként kell jó, komolynak szánt (mindenféle természetfelettitől/mutánstól mentes) állatos horrort csinálni. Nincsen túlbonyolítva, feleslegesen teletömve drámázással. Nem egy hosszú film (stáblista nélkül pusztán 83 perc), de ez az előnyére válik, hiszen így nem tud unalmassá válik. Az alapozást húsz perc alatt gyorsan letudjuk (tetszett, hogy nem rágják szánkba minden karakter háttér sztoriját, csak utalnak rá, ami sokkal reálisabb) így a maradék ötven percben koncentrálhatunk a lényegre. Ez idő alatt pedig a rendezőnek (Greg Mclean íróként is jegyzi a filmet) végig sikerül fent tartania a feszültséget. Ez annak is köszönhető, hogy a hollywoodi sablonokból is a lehető legkevesebbet használja. Például nincsenek kamuijesztetések (Úristen valami hozzáért a lábamhoz! Jaj csak egy hínár volt). Illetve képes meglepni a nézőt és elhitetni velünk, hogy senki sincs biztonságban, legyen szó kiskutyáról, híres színészről vagy gyerekről.  (Persze aki látott már ilyesmit sikeresen megtippelheti a végkimenetelt, de a film kellően izgalmas és feszült ahhoz, hogy ne ezen járjon az eszünk).

Illetve arra is sikeresen emlékeztet minket a film, hogy a négy fal között, a TV előtt könnyedén gondolhatjuk, hogy  mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán, de tegyél csak egy sétát az ausztráliai vadonba és rögtön nem leszel ilyen arrogáns. Már az első jelenet kivallóan alapozza meg a film feszültségét: Egy krokodil könnyedén végez egy vízi bivallyal. Én meg belegondolok, hogy mekkora egy marha nagy állat is az és, hogy a legkisebb erőfeszítés nélkül tudna engem eltiporni. Mennyi esélyem lehet így a Fenevad ellen?

Bár a szereplőgárdában nincsenek igazán ismert színészek (kivéve Sam Worthington, de itt még ő is kezdő) mindenki korrekten játszik. A karakterek sem túl rétegeltek, de szintén tisztességesen vannak megírva és szerencsére sok más hasonló filmmel ellentétben nem teljesen retardáltak. Persze csinálnak hülyeséget (ugye a kritikus mindig jobban tudja, hogy adott helyzetben mit kell csinálni), de még az is hihetőnek – bizonyos szemszögből logikusnak) tűnik.

A folyamatosan érezhető feszültségen kívül a film legnagyobb erénye az erős atmoszféra. Ami Will Gibson gyönyörű képeinek (azért kellett hozzá a lenyűgöző Ausztrál táj is) és Frank Tetaz roppant hangulatos törzsi elemeket is felvonultató zenéjének köszönhető.

A krokodil kivitelezése első rangú. Minden részletében élethű és baromi félelmetes.  A filmmel kapcsolatban talán abba lehetne belekötni, hogy horror filmhez képest túl sokan érik meg a stáblista eljövetelét, de ez legyen a legkisebb panaszunk. A feszültség viszont kárpótol az igazán komoly vérengzés (mert azért van az is, csak lehetne több) hiányáért.

A még több vért leszámítva ebből a témából nem hiszem, hogy többet ki lehetne hozni. A fenevad nem csak a valaha készült legjobb krokodilos horror, de úgy an blokk az állatos horrorok között is kiemelkedő helyet érdemmel. Nálam 8 nagyra nőt krokodilt érdemel a 10-ből.