Manapság az internet közössége igen csak hajlamos a nosztalgiára. Sok olyan bejegyzést találhatunk, melyek szerint a 90-es években minden jobb volt. Mivel magam is az előző millennium szülötte vagyok így néha engem is elkap a nosztalgia az akkori dolgok iránt. Olyanokra gondolok, mint a klasszikus Cartoon Network rajzfilmek, a turbó rágó vagy a gyűjthető Pokémon matricák. Na az Amerika Kapitány viszont biztos, hogy sosem fog ezek közé tartozni. Soha, senki nem mondta és nem fogja azt mondani, hogy bezzeg az 1990-es Kapitány milyen jó volt és az új verzió viszont erőszakot tett a gyermekkoromon.

Azonban még mielőtt belecsapnánk a filmbe, előtte tekintsük  át röviden a bosszú első angyalának filmes pályafutását. Annak ellenére, hogy a modern Bosszúállók közül ő kapott utoljára eredettörténetet, a karakter egyike volt az első megfilmesített képregény hősöknek (sőt Marvel figurák közül ő volt az első, igaz akkor még nem ezen a néven futott a kiadó). 1944-ben kapott egy 15 részes mozi sorozatot (úgy nevezett ’serial’-t, 15 db egyenként 15 perces résszel). Ez akkoriban viszonylag sikerrel futott, mégis Marvel karakter a következő 20 évben nem tette harisnyás lábát a mozivászonra. Aztán 1966-ban a Marvel Super Heroes Show - ez valójában 5 különálló sorozat neve volt, hétfőtől-péntekig minden nap másik karakter kalandjait sugározták, a Kapitány napja a hétfő volt - keretében, megkapta első és máig egyetlen saját rajzfilm sorozatát, amely összesen 13 részt élt meg. Legközelebb 1979-ben tért vissza a TV képernyőire két TV film keretében. Lehet, hogy inkább ezeket kellett volna választanom az első kivesézendő filmeknek. Már az alábbi gif Funky kapitánnyal és bérgyilkos Drakulával többet ígér, mint a karakter első egész estés mozifilmje, az 1990-es Captain America. 

Na, de elég a mellébeszélésből, nézzük milyen is a film. 1990-et írunk, egy éve mutatták be Tim Burton nagy sikerű Batman filmjét, elképzelhető, hogy a 90-es évek a képregény filmek aranykora legyen? Albert Pyun rendező és Menahem Golan producer gyorsan cselekedtek és elintézték, hogy semmiképpen se legyen az.

A történet az 1936-os Olaszországban kezdődik, ahol a Hallo Hallo!-ból szalajtott nácik betörnek egy családhoz, mindenkit lemészárolnak és elrabolják az egyik kisfiút. Akiből aztán Dr.Frankenstein-t idéző módszerekkel, megalkotják a szuper-intelligens, szuper-erős és szuper-náci Vörös Koponyát. Azonban a kutatásokat vezető tudós a háború alatt disszidál az USA-ba, és megosztja a módszert az ottani vezérkarral is. Így most Amerikán a sor, hogy megcsinálják a maguk szuper-katonáját. Steve Rogers a sánta hazafi önként jelentkezik a kísérletre. A beavatkozás sikeresnek bizonyul és így megszületik Amerika Kapitány. Rögtön el is küldik első bevetésére - természetesen színes jelmezben, fegyver nélkül -, hogy állítsa meg Vörös Koponyát, aki egy atomrakétával fenyegeti az Egyesült Államokat. Sajnos hősünk alul marad Koponyával szemben, de a rakétát sikerül átirányítani a sarkvidékre ám mivel ő is rajta van ezért ötvenöt évig a jég foglyává válik. Aztán napjainkban egy Nyugat-német kutató csapat megtalálja a jégkockába fagyott Kapitányt, aki aztán neki indul, hogy a film maradék 46 percében leszámoljon ősellenségével.  

A "filmet", az az Albert Pyun "rendezte" akinek többek között Van Damme Cyborg-ját és a Talen kardja - Harc a mágia ellen-t  is köszönhetjük. Ez a film még ennek ismeretében is rossz, nagyon rossz.

Mivel Arnold Schwarzenegger nem beszélte elég szépen az angolt, Dolph Lundgren pedig épp a Büntető filmet forgatta – hálát adhatnak az égnek ezért, mert ha bekerülnek ebbe a filmnek nevezett förmedvénybe az biztos hazavágja a karrierjüket - ezért a producerek úgy gondolhatták, ha őket nem kaphatják meg akkor jó lesz az első szőke kék szemű fickó akit találnak, így a nézők nagy bánatára Matt Salinger lett Amerika Kapitány. Őt honnan is ismerhetjük? Ja igen sehonnan mert ez volt az egyetlen mozifilmes főszerepe. Bambaságban uralja is a mezőnyt, de a többi színészt sem kell félteni, nem sokkal maradnak el tőle. (Azt, hogy a két jobb sorsa érdemes kiváló karakter színész Ned Beatty és Ronny Cox, hogy került bele a filmben, szerintem ők sem tudják).

Aki arra vállalkozna, hogy megnézné ezt a filmet az minimum szánjon rá 3 órát. Na nem azért, mert olyan hosszú, hanem mert annyira banális. Komolyan, körülbelül 5 percenként megállítottam, hogy fájdalmamba röhögjek a film baromságain. Csak néhány a legjobbak közül:

•                         Steve Rogers pont annyira izmos Amerika Kapitányként, mint előtte, de legalább a feltűnően kamu sántítását abba hagyja.
•                      Az Amerikai elnök, aki gyermekkorában lefotózta a Kapitányt meglátja az újságban, hogy megtalálták. Erre mit csinál? Felhívja a szerkesztőségben dolgozó gyerekkori barátját, akinek fogalma sincs arról, mi a saját újságjának címlap sztorija aznap.
•                     A Kapitányt és bájos segítőjét megölni szándékozó nő a helyszínen hagyja a retiküljét benne az igazolvánnyal, amin rajta van a titkos rejtekhely címe. Miért volt ez  nála? Talán attól félt, hogy a bérgyilkosok céhe igazoltatja, és okirat hiányában megbünteti?
•                      Viszont a filmnek legalább pozitív üzenete is van: Az egyik jelenetben Amerika Kapitánytól két punk cigit kér, de erre ő riadtan elszalad. Helyes! Egy igazi hős nem dohányzik.

•                  A film eleji "csatában" Cseresznyefej hozzá szikszalagozza az USA védőszentjét egy rakétához és ki is lövi. Szerencsére hősünk ütemes, gyenge rugdalózása  az utolsó percben eltéríti rakétát így az nem a Fehérházbacsapódik, hanem egészen az Északi sarkig repül. 

Ilyen és ehhez hasonló röhejes illetve teljesen logikátlan dologgal van tele az egész 90 perc. Az akció jelenetek viszont egész jó ritmusban jönnek és a film elején még annyira nem is röhejesek. De ezért kárpótol minket az eposzi végső összecsapás, ami „szerencsénkre” már méltó a film egészének szellemiségéhez. A zene tipikusan olyan, mintha egy 80-as/90-es évekbeli TV filmhez készült volna és szerencsére megkapjuk a kötelező szomorú zenére összevágott montázst. Hogy mi is átérezzük hősünk honvágyát és, hogy menyire nem találja a helyét a modern világban. Apropó a filmből teljesen hiányoznak az olyan poénok, ahol a saját idejéből kiszakadt hős rácsodálkozik a számára ismeretlen dolgokra. Már meg se lepődök rajta, hogy egy ilyen ziccert is sikerült kihagyniuk az írónak (a méltán ismeretlen Stephen Tolkin). 

Olyan az egész, mintha paródia lenne. De sajnos nem az. Ezután nem csoda, hogy utána 10 évig nem is volt Marvel szuperhős film a mozikban. Mondhatnám, hogy a film olyan rossz, hogy már jó, de ez messze sokkal fárasztóbb annál is. Az egész filmben még sem a számtalan hiba, vagy gyenge színész a legbosszantóbb, ha nem az, hogy nincs benne egy gramm eredeti ötlet vagy markáns stílus esetleg egy kis irónia ami ellensúlyozná a fentieket. Aki akar látni egy jó II. VH-s kaland filmet az nézze meg a Rocketeer-t aki pedig arra kíváncsi, hogy a hős évtizedekkel később kifagyasztják és újra szembe kerül nemezisével annak pedig a Pusztítót tudjuk teljes szívvel ajánlani.

A sors iróniája, hogy a filmet végül pont az amerikai mozikban nem tudták bemutatni (már a forgatás során súlyos pénzügyi gondokkal küszködtek). A főszereplő szerint sosem kellett volna napvilágot látnia a filmnek, szerintünk sem. Sajnos első cikkünkben a szemétben nem kincset, hanem trágyát találtunk. 

Ez a fanvideó messze jobb mint maga a film.