Zardoz

James Bond bugyiban tesz rendet a libsi rémálomban

032-zardoz-theredlist.jpg

Túl a 2001: Űrodüsszeián, túl James Bondon, túl a halálon, túl a szerelmen, túl mindenen, de legfőképpen túl a néző befogadóképességén, csupán egyetlen dolog marad: Zardoz!

0316.jpg

"A fegyver jó, a pénisz rossz"

Nem Kedves Olvasó, ez nem a kortárs amerikai közbeszéd zanzásított változata, hanem a gigantikus, lebegő kőfej-istenség, Zardoz első számú (és talán egyetlen?) parancsolata. A 23. századra a túlnépesedés a hatására a Föld egy kietlen és kíméletlen helyé vált. Míg a kiválasztott kevesek, az emberiség kultúrájának őrizői békés idillben (és hedonisztikus jólétben) élnek, addig mindenki más a bolygó nagy részét kitevő sivár pusztaságban szenved Zardoz piros bikinit viselő gyilkosainak a rémuralma alatt. Zardoz ugyanis meglehetősen radikális módszerrel kezeli a túlnépesedést: csupán katonáinak engedi, hogy szaporodjanak (legtöbbször a másik fél beleegyezése nélkül). Ám a jogért cserébe teljesítenünk kell szent kötelességüket, azaz, hogy Zardoz dicsősége nevében vadásszanak le mindenkit, akinek a ruhatára mást is tartalmaz a piros Borat-fürdőruhán túl. 

Erőszak és erőszakos szex. Ez volt az élete Zednek (akit a szmokingot fecskére és lófarokra cserélő Sean Connery alakít). Ám Zardoz – koránt sem titkos – ügynöke még a főcím előtt elbizonytalanodik istenének igazában és önön életének értelmében. Ezért válaszokat kutatva, minden 007-es képességét latba vetve szivárog be a monumentális kőfejbe, amit pedig ott talál az nem csak az ő életet forgatja fel, de minden mást is. Leginkább a néző józaneszét és tűrőképességét.

1316.jpg

„Um, it was the 70’s, and I was doing a lot of drugs. Frankly, even I’m not entirely sure what parts of the movie are about.” – John Boorman

Hogyan is lehetne szavakkal leírni egy filmet, amelynek egyik csúcsjelenete arról szól, hogy az emberiség, halhatatlan és kifinomult örökösei azt vizsgálgatják, hogy a barbár és állatias Sean Connerynek mi okoz erekciót? A válasz egyébként a fiatal Charlotte Rampling, a halhatatlan, fásult emberek egyik vezetője. 

Connery a történelem egyik legátélhetőbb színészi alakítását nyújtja Zed szerepében, hiszen a film legnagyobb részében értetlen és meghökkent arccal bolyong egyik jelenetből a másikba, miközben csak annyit ért a körülötte lévő világból, hogy szívesen szaporodna Ramplinggel. Szóval nagyjából pont azok az érzések töltik ki a gondolatait, amit a néző is érezhet (az amúgy is eklektikus életművet magáénak tudó) John Boorman alkotását látva.  A Zardoz állítólag, akkor pattant ki a rendező fejéből, amikor a hetvenes évek elején a United Artistnak készítette elő – a végül meg nem valósult – A Gyűrűk Ut. Ám elnézve e végeredményt, ez nagyjából annyi magyarázattal szolgál a látottakra, mintha George Miller azt nyilatkozná, hogy a Mad Max-sorozat elkészítéséhez a Micimackóból merített ihletett.

Hogy Connery mit keres a filmben papírmasé Zardoz maszkkal a fején és fecske fürdőnadrágban, az sokkal egyszerűbb: kilenc év alatt hatszor játszotta el James Bondot, és már nagyon elege volt abból, hogy az emberek teljesen azonosították a szereppel. Ráadásul miután másodjára is „végelegesen” otthagyta a Bond sorozatot, kifejezetten nehezen kapott munkát. (Sőt, állítólag mindezek mellett még kifejezetten tetszett neki a film forgatókönyve.) Egy biztos: miután láttam kisgatyában szekeret húzni, már sosem leszek képes ugyanúgy nézni a 007-esre, mint eddig.

5511.jpg

„I have seen the future, and it doesn’t work” – Előzetes

Ötszáz leírt szó és még mindig nem jutottunk közelebb ahhoz, milyen film is a Zardoz. Nem is könnyű megragadni és emberi szavakkal visszaadni ezt a páratlan, zavarba ejtő és utánozhatatlan szerzői agymenést. Hiába tennék olyan objektív ténymegállapításokat, minthogy ez egy (feltűnően) alacsony költségvetésű, posztapokaliptikus, sci-fi kalandfilm, amely sajátos átdolgozása az Óz, a nagyvarázslónak (Wizzard of Oz). Ezek a megállapítások ugyanis nem képesek még a töredékét sem visszaadni annak a fék nélküli őrületnek, ami maga a Zardoz. Még a ʻfurcsa’ szó is túlságosan is elcsépelt és kisszerű kifejezés ehhez a filmhez.

Ám a Zardozban nem is a külsőségei a legmeghökkentőbbek, vagy az a tény, hogy a film adott pontján Connery teljesen indokolatlanul menyasszonyi ruhát ölt magára. Sőt még a finálé pszichotikus agymenése is eltörpül amellett, hogy egy 1974-es filmhez képest, mennyire képes rezonálni korunk zeitgestjére.

A halhatatlanok békés, ám a valódi, heves érzelmektől teljesen megfosztott, a szexualitást rég elfeledett közössége tulajdonképpen a mai szélsőbaloldal túltoltan politikailag korrekt világnézetének maró szatírájának tűnik.  Egy önálló (és negatív) vélemények nélküli, habos-babos látszatvilág ez. Egy groteszk safe space, ahol az öregeket eldugják a világ elől, mert jelenlétük sértené a tökéletesség illúzióját, ám meghalni nem hagyják őket, hisz a halál bűnös dolog. Aztán váratlanul megjelenik a minden pórusából toxikus maszkulinitást árasztó, ősi, betörhetetlen FÉRFI (avagy Sean Connery, különösebben nem is kell megerőltetnie magát), aki aztán rendet tesz ebben a deviáns, természetellenes világba. Visszahozza a halált, amely újra súlyt ad a létezésnek, és újrateremti a klasszikus családmodell szentségét. A Zardoz akár az alt-right mozgalom krédója is lehetne, hisz elrettentő példaként lehetne mutogatni benne, hogy mit akarnak azok a fránya „liberálisok”. Zednél férfiasabb férfiikon pedig kevés van. Hála übermaszkulin bajuszának mellette még James Bond is nevetséges ficsúrnak tűnik. Zed ugyanis mindent megtestesít, amire a reddithuszár vérpistike vágyik: felismeri, majd elpusztítja a háttérhatalmat és a romlott, elbukott társadalom helyén új világot épít. Végül pedig még a nőt is megkapja. Olyan ez, mintha a Monty Python utolsó nagy szkeccse lenne napjaink politikai színteréről.

4513.jpg

„You have penetrated me. There is no escape. You are within me. Come into my centre... Come into the centre of the crystal.”

Ám ha el is tekintünk a film meglepő politikai felhangjától, a Zardoz – minden klasszikus filmértékelési szempont szerint – nem egy jó film. A tempójával komoly gondok vannak, a látványa szegényes, az egész olyannyira öncélúan abszurd, hogy eldönthetetlen, hogy mennyire vegyük komolyan. A dialógosuk banálisak, és még a főszereplő sem érti, hogy mi történik a vásznon. Viszont azt sem mondhatjuk, hogy ez egy Ed Wood-i értelemben vett, olyan-rossz-hogy-már-jó film, mert nem az. A Zardoz ugyanis sokkal kreatívabb, sokkal elborultabb, és érdekesebb egy szimpla trashfilmnél. Nem, a Zardoz valami egészen más. Valami, amit csak akkor hiszel el, ha magad is látod. (Nem véletlen, hogy állítólag Tarantinót is megihlette.)  A Zardoz a filmművészet alfája és origója, a zabolátlan szerzői hozzáállás diadala és egyben kudarca, a Zardoz minden és semmi. A Zardoz egész egyszerűen Zardoz.