Csendes éj, halálos éj 2

A gyilkos mikulás visszatér, és rosszabb, mint valaha

Minden idők legbotrányosabb karácsonyi (horror) filmjének folytatása egy röhejesen pofátlan, és pofátlanul röhejes trash parádé. A cinikus, haszonmaximalizáló produceri attitűd meghökkentő csúcsteljesítménye. Tökéletes slasher paródia, a filmtörténelem méltatlanul elfeledett legkiválóbb rossz színészének főszereplésével: Ez a Silent Night, Deadly Night Part 2.

sndn2.jpg

Nem a Silent Night, Deadly Night volt az első karácsonyi slasher-horror, ez az érdem az 1974-es Black Christmas-t illeti. A Csendes éj, halálos éj, még csak nem is az első gyilkos-mikulásos mozifilm jelzőjét sem tudhatja magának, az ugyanis az 1980-as meglepően komoly és érdekes Christmas Evil (avagy a világ legjobb karácsonyi filmje, a visszafogott ízléséről ismert John Waters szerint). Ám, míg eme kettő – jóval színvonalasabb – alkotás sokáig a radar alatt maradt, addig Charles Sellier rendező 1984-es télapó ruhás ámokfutása már a bemutatójakor hatalmasat robbant.  A Silent Night, Deadly Night egy igazán vérmocskos és cinikus bűnös élvezet.  Alapvetően egy akció dús, de cselekményét tekintve nem túl eredeti slasher. A gyerekkori traumán (a szüleit szenteste megöli egy mikulás) túllépni képtelen „hősünknél” (mondjuk az épülést az sem segítette, hogy a világ legagresszívabb apácája nevelte, olyan életigazságokra megtanítva, mint, hogy a „büntetés jó”) egyszer csak végleg elszakad a cérna és mikulásnak öltözve elindul, hogy megbüntesse a „rossz gyerekeket”. Így rénszarvasok és puttony helyett, szórakoztatóan kreatív gyilkosságok, és jó néhány fedetlen kebel kíséri a Télapót ebben a magával ragadó karácsonyi mesében. (Egészen addig, amíg a gyerekek szeme láttára agyon nem lövik, közvetlen azután, hogy az említett gyerkőcök épp a szemtanúi voltak egy másik –ártatlan – Mikulás lelövésének.

Ha önmagában nézzük a filmet, a Silent Night, Deadly Night tulajdonképpen semmivel sem durvább, mint a nyolcvanas évek többi hasonló felfogásban fogant slasher horrorja. Egy dolgot leszámítva: ugyanis a Péntek 13. filmekkel és azok utánérzéseivel ellentétben a gyilkos szúró és vágó szerszámok jobbik felén ezúttal nem egy klasszikus értelemben vett, ijesztő maszkot viselő rémalak, hanem a jó öreg Télapó áll. Ez pedig olyannyira kiverte a biztosítékot, hogy a Szülő-Tanár Szervezet (PTA) tiltakozása hatására pár nappal a bemutató után a forgalmazó TriStar beszüntette a film reklámjait, nem sokkal később pedig magát a filmet is levette a moziműsorról. Az igazság az, hogy ebben a TriStar marketingesei is ludasok, akik voltak olyan eszesek, hogy a gyilkos mikulásos film előzeteseit a családi műsorsávban, a Farm, ahol élünk és a Three's Company című sitcom között vetítették. Elérve így, hogy egy generáció kezdjen el rettegni a mikulástól.

silent-night-deadly-night-part-2-umbrella-kill.jpg

Azért ezért a filmtörténeti jelentőségű gyilkosságért már megérte leforgatni a folytatást

Persze a botrány producer nyelven annyit tesz, hogy reklámérték, így pedig hamarosan egy másik forgalmazó vette meg a filmet, amelynek már volt annyi esze, hogy ne a gyerkőcöket riogassa a vérszomjas Télapóval és a marketingben inkább a filmet körülvevő felháborodásra fókuszáltak.  Mivel pedig a film a hányatott mozi forgalmazása ellenére is profitot hozott, a folytatás olyan elkerülhetetlen volt, mint hogy december hatodikánként egy elhízott manus azon ügyködik, hogy lehetőleg minden gyerek cukorbeteg legyen. A Silent Night, Deadly Night Part 2 pedig a cinikus rókabőr lehúzásnak egy olyan csúcsát jelenti, amelyet Hollywood azóta sem tudott felülmúlni. Lee Harry ugyanis azzal a feladattal foglalta el a rendezői széket, hogy úgy vágja újra az első filmet, hogy az folytatásnak TŰNJÖN. Noha a rendező ragaszkodott ahhoz, hogy valami saját anyag is kerüljön a filmbe, az a minimális pénz, amiből dolgozni kényszerült, nem sokra volt elég. Ennek megfelelően pedig az alig 90 perces filmből, közel 50 perc nem más, mint az első film összefoglalása! Zseniális! Egy film kettő áráért!

A történet (jobb híján hívjuk annak a jelenetek sorrendjét) középpontjában ezúttal az első film gyilokmiklósának, Billynek az öccse, Jimmy áll (a fantasztikusan ripacs Eric Freeman). Szegény Jimmy pedig semmivel sem normálisabb, mint a bátyja. Filmünk elején már ő is túl van egy kisebb ámokfutáson, amelyet aztán szépen el is mesél a nézőnek (illetve az őt faggató pszichiáternek), de csakis az után, hogy 50 percen át meséli a bátyja rémtetteit. Majd miután megnéztük a Best of Silent Night, Deadly Night válogatást, jöhet a folytatás, ami tulajdonképpen ugyanaz: röhejesen random gyilkosságok sorozata. (A legrosszabb filmes jelenetek listákon előkelő helyen végző „Garbage day” jelenetet, Jimmy roppant mulatságos kertvárosi ámokfutásának fénypontját pedig valószínűleg az is látta, akinek magáról a filmről fogalma sincs.)  Silent Night, Deadly Night Part 2 a fércmű szótári definíciója, ám varázslatos módon mégis elképesztően szórakoztató tud lenni. Tulajdonképpen úgy viszonyul a slasher filmekhez, mint a The Room a drámához vagy a Szamuráj zsaru az akciófilmekhez: egy  véletlenül született paródia.

silentnightdeadlynighttwo3.jpg

Valahogy én is így éreztem magam, miközben ment a 2. rész.

Lee Harry filmje experimentalista remekműve, éppen a slasher folytatásokat érő leggyakoribb kritikát: az önismétlést, a történet totális hiányát és az öncélú erőszakot fokozza a végletekig.  Aki pedig végül felrakja a cseresznyét a szeméttortára az nem más, mint a főszereplő. A bulldog testű, kölyökképű Eric Freeman egy fenomenálisan tehetségtelen, de láthatóan nagyon igyekvő antiszínész. Jelenetről jelentere képes a lehető leghirtelenebb és legindokolatlanabb hangulatváltásokra, miközben a szemöldöke olyan sebességgel és gyakorisággal ugrál, hogy az egy kisebb település áramellátását képes lenne megtermelni. (Míg a pszichiáterével egy durcás tinédzser hangján beszél, a bátyja (és saját) rémtetteit már kedélyes mesélőként narrálja, hogy aztán Tommy Wiseaut megszégyenítően életszerűtlen nevetésben törjön ki. De maga a rendezés és a párbeszédek is éppen olyan távol állnak a valóság szabta határoktól, mint maga Freeman.

Mi mást is lehetne mondani egy filmről, ami szembe megy a filmkészítés összes írott és íratlan szabályával, mint azt, hogy nézzétek meg, mert ilyen biztos nincs még egy. Azért óvatosan, hisz az első rész keményvonalas rajongói valószínűleg anyázás rohamot, az igényes (IMDB-n 5 pont felett álló) filmek kedvelői agygörcsöt is kaphatnak rajta. Mindenki más, vállalkozó kedvű, a kísérleti alkotásra nyitott műkedvelőnek cinikus mosollyal ajánlom. (A Kis Vuknál pedig még így is jobb film szentestére.) Én meg adok rá ¼*(₀∫²6*x²*dx)*limռ→
∞(3*n²)/[(6*n⁴)+1] Eric Freeman-t a 10-ből. 

Sajnos csak az első részhez volt előzetes, de az legalább zseniálisan gonosz.