Kis karácsony, trash karácsony 2 – A náci manók bosszúja

Azokat, akiknek a Jack Frost netalántán túlságosan is ünnepinek, vagy színvonalasnak bizonyult, hadd ismertessem meg Jeffrey Mandel – a feledés homályából sajnálatosan előkerült – főművével. Ha esetleg mindig is arra vágytál, hogy a karácsonyt vérfertőző nácik, emberevő manók és a leszedált Grizzly Adams társaságában töltsd, akkor van egy jó hírem: az Elves a te filmed. Mandel ambiciózus célt tűzött ki maga elé, amikor elkészítette az Elvest, elhatározta, hogy megalkotja minden idők legrosszabb karácsonyi (horror) filmjét, amely igénytelenségben még a trash legnagyobb klasszikusai mellett is megállja a helyét. Sikerült neki.

elves.jpg

Kirsten átlagos tinédzser, átlagos tinédzser gondokkal küzd. A főnöke egy seggfej, az anyja egy pszichopata, és amikor barátnőivel (az anti-karácsony nővéreivel) szeánszot tart az erdőben még egy röhejes kinézetű, ám annál vérszomjasabb náci manót is sikerül életre kelteniük.  Miután pedig (tényleg) minden férfi ismerőse meg akarja dugni (az öccse, a nagyapja, a drogos áruházi mikulás, a neonácik, de még a megidézett manó is), nem csoda, hogy abszolút nincsen karácsonyi hangulatban. A félreértések elkerülése végett: a náci manó nem a netes alt-right trollok metaforája, hanem egy tényleges manó (elf), akit egyetlen cél vezérel: szenteste szeretkeznie kell a fajtiszta, szűz lánnyal, hogy aztán kettőjük a frigyéből születhessen meg az új uralkodó faj első példánya, az Antikrisztus. Kirsten nagy szerencséjére azonban összetalálkozik a világ legjószándékúbb hobojával, a nikotinista, ex-rendőr mikulással (Dan Haggerty), akinek segítségével megmentheti a karácsonyt.

Hihetetlen, hogy miként lehet egy ennyire over-the-top ötletből (mint a gyilkos náci manók) egy ennyire érdektelen, enervált és minden szempontból rettenetes filmet összehozni.  De komolyan, mintha az alkotók tényleg azon igyekeztek volna, hogy a filmjükben még véletlenül se legyen semmi értékelhető. Az Elves a filmes igénytelenségnek már az a szintje, amelyekre tényleg nem találok szavakat. Próbálom szavakba önteni az élményt, de ezt nem lehet. Lehetne beszélni a fapadosnál is olcsóbb kivitelezésről, a nem létező színészi játékról, vagy az olyan elképesztő (de tényleg elhangzó) mondatokról, mint a "A télapó azt mondta, hogy "Orál", vagy "Az elfek és a nácik közötti kapcsolatra vagyok kíváncsi". Ám bárhogy is igyekszek, az Elves valóságának abszurditása jóval túlmegy az én írói képességeimen. Ezt látni kell! Helyesbítve: egy francokat kell látni, de különben úgy sem hisztek nekem. Főleg azoknak "ajánlom", akik hajlamosak mindig az éppen aktuális nyári sikerfilmről kijelenteni, hogy kétségtelenül az „a világ legrosszabb filmje”. Na ilyenkor """érdemes""" kicsit megmártózni a VHS korszak szörnyszülöttei közt: az Elves után ugyanis biztos nem fogod olyan könnyedén osztogatni a nézhetetlen jelzőt.

vlcsnap-2016-12-25-11h31m01s894.png

A film legnagyobb vesztese azonban nem a néző, hanem szegény Dan Haggerty. Hiába kelti egy nagyon kedves és jó szándékú ember képét, őszintén mondhatom, hogy én még életemben nem láttam ennyire enervált színészi alakítást. Grizzly Addams ugyanis olyan intenzitással játssza a végig a filmet, mint ha Jeff „The Dude” Lebowski-val fél tucat fehér orosz koktélra még ráküldött volna egy marék xanaxot is.  Azon már nem is csodálkozom, hogy nincs olyan jelenet a filmben, amibe ne dohányozna, valószínűleg máshogy nem tudta volna idegekkel elviselni, hogy hova süllyedt. Szerintem nem is azért tűnik el a karaktere a fináléban, mert nem tudtak neki normális befejezést írni, hanem mert már nem volt hajlandó elmenni a forgatásra.

Azért Haggerty védelmére legyen mondva, hogy ebben a filmben nem csak ő enervált, hanem minden más is. Szerintem még soha nem láttam ennyire dinamikátlan akció és feszültségkeltő jeleneteket, persze nem is igazán lehet hatásos horrorfilmet csinálni, ha a főattrakciónak szánt szörnyed egy irtó béna – mimikára képtelen, konstans „nagyon görcsöl a hasam” arckifejezésben ragadt – gumimaszk és egy pár kesztyű. A rém – mert, hogy címmel ellentétben csak egy elf szerepel a filmben – ráadásul még egy plüss malactól is képes megijedni, pont azelőtt, hogy megölne és megenne valakit. Arról nem is beszélve, hogy úgy akarja kegyetlen szörnyként ábrázolni őket a film, hogy csak a legellenszenvesebb karaktereket öli meg, kivéve a lány, akit megesz, de éhesen ugye nem is lehet uralkodó fajt nemzeni.

elves6.jpg

Azért így is akad félelmetes szereplője a filmnek: a főszereplő anyjához hasonlóan torz és gyűlöletes figurát nem gyakran lát az ember. Az még csak-csak, hogy elveszi a lánya megkeresett pénzét, pusztán azért mert találkozni mert a barátnőivel, de utána még puszta szórakozásból a WC kagylóban meg is fojtja a macskáját.  A családi jelenetek sokkal kényelmetlenebbek és nyomasztóbbak, mint bármi szörnnyel kapcsolatos dolog. Sok karácsonyi filmet láttam, de ennyire kínos és kellemetlen család (perverz kis öcsivel, vérfertőző, náci nagyapával és pszichopata anyukával) egyikben sem volt.

Az Elves egyszerre akar Szörnyecskék, Chopping Mall, Die Hard, megható karácsonyi film és cinikus karácsonyi horror lenni, de egyik vállalásában sem sikerül elérnie még a legalacsonyabb mérhető színvonalat sem. Tényleg nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek ezen a filmen, de az bizton mondhatom, hogy új mélységeket tárt fel előttem. Ilyen élményem biztos nem lesz még egy, de ezt nem is bánom.

elves3.jpg

"Az élet szar, Eddy. Előbb te
voltál a Télapó aztán meghaltál"