9-es terv a világűrből

Illendő az újévet valami emlékezetessel kezdeni, és mi lenne emlékezetesebb, mint a világ legrosszabb filmjének tartott alkotás? Természetesen Edward D. Wood Jr. éles társadalomkritikával átitatott tudományos-fantasztikus eposzáról, a tavaly ötvenöt éves 9-es terv az világűrből-ról van szó. Azonban felmerül a kérdés, hogy valóban lehet-e valami, ami ennyire ismert és kultikus, a világ legrosszabb filmje?

Természetesen nem. Mármint félreértés ne essék, ez a film a szó legteljesebb értelmében pocsék, azonban annyira pocsék, hogy azt már tanítani lehetne. Vannak persze rossz filmek, de olyan, mint ez kevés van. Hiszen annak ellenére, hogy minden egyes jelenete tobzódik a lehető legamatőrebb hibákban, mégis áthatja egyfajta lelkesedés, hogy a készítői komolyan gondolták és tényleg hittek benne, hogy ezúttal valami igazán különlegeset alkottak. Mondjuk ez utóbbiban nem tévedtek.

A dokumentarista és társadalomkritika szavakat nem csak vicces túlzásként használtam, a rendező tényleg próbálkozott ezekkel az eszközökkel. Hiszen a filmet az akkoriban híres műsorvezető és (elég pontatlan) jövőbe látó Criswell konferálta fel és zárta le, úgy mintha a film valós eseményeket mutatna be. (Igaz az nem tiszta, hogy ezek az események már megtörténtek vagy csak meg fognak, mert az igeidők teljesen hektikusan váltakoznak, akár egy mondaton belül is.) A történetben pedig röviden arról van szó, hogy a földönkívüliek (mind a hárman) attól félnek, hogy az emberiség kifejleszti a napbombát, mely képes lenne elpusztítani a galaxist. Miután a földiek nem válaszolnak a békés kapcsolatfelvételre, egy sokkal drasztikusabb eszközhöz, a holtak feltámasztásához nyúlnak, hogy azok majd a fővárosokba vonulva nyomatékosítsák életre keltőik aggodalmát. (Mondjuk ehhez talán több kellett volna, mint három élőhalott egy isten háta mögötti temetőben). Ez a címbéli 9-es terv, hogy mi volt az első 8 azt sosem tudjuk már meg, de ha a hasonló részletességgel lettek kidolgozva, akkor nem csoda, hogy kudarcot vallottak. A film eredeti címe amúgy, a sokkal költőibb Sir rablók a világűrből lett volna, csak a film keresztény befektetői ezt nem érezték helyénvalónak).

 

Látható hát, hogy milyen ambiciózus projektnek szánta ezt a filmet Wood. Csakhogy 20.000 dollárból öt nap alatt már 1955-ben sem lehetett nagyköltségvetésű science-ficton filmet gyártani. A rendező filmezés iránti elhivatottsága abszolút dicsérendő, ám csupán lelkesedésből nem lehet mutatós díszleteket építeni. A jó alacsony költségvetésű filmek egyik ismérve, hogy az alkotóik addig nyújtózkodtak, ameddig a takarójuk (jelen esetben a bankszámlájuk) ért. Azaz, ha kevés pénzem van akkor csinálok egy fekete-fehér szatírát két bolti eladóról, amihez nem kellenek drága díszletek és jelmezek, nem pedig idegen inváziós sci-fi eposzt, mert az kevés pénzből röhejesen fog kinézni.  Wood egyik szerzői ismérve azonban épp az volt, hogy túl nagyszabású ötletei voltak, amiken akkor sem volt hajlandó változtatni, ha nem rendelkezett a minőségi kivitelezésükhöz szükséges eszközökkel.

Vég nélkül lehetne sorolni a film hibáit: az olcsó díszletektől és vizuális megoldásoktól kezdve a botrányos vágáson át - nem elég, hogy a napszakok összevissza váltakoznak, Woodnak még egy egyszerű három személyes párbeszédet is sikerült követhetetlenné vágnia - az amatőr színészgárdáig. Végül az olyan apróságok megemlítésére, mint a belógó mikrofonok és a színészek által felrúgott díszletek már nem is maradna hely.

A leginkább amatőrökből álló szereplőgárdának még akkor sem lett volna esélye egy-egy értékelhetőbb alakításra, ha mindent beleadnak.  Hiszen az infantilis párbeszédekkel szemben semmi esélyük sem volt. Ahogy Tim Burton (aki 1994-ben egy nagyszerű életrajzi filmmel tisztelgett a rendező előtt) mondta: „Amit más egy mondatban mesélt el, arra Woodnak öt kellett”. Ez kétségtelenül igaz erre a filmre is. Példának okáért egy komplett dialógus megy el arra, hogy a rendőrnél nincsen zseblámpa és ki kell vennie azt a kocsiból.  Vagy említhetném Criswell nyitó monológját, aki olyan irodalmi szépségű mondatokkal ajándékozott meg minket, mint például: "future events such as these will affect you in the future" (csak, hogy utána rögtön múlt időben kezdje mesélni a sztorit) de a film hemzseg a hasonlóan megmosolyogtató párbeszédekben (pl.: amikor a földönkívüliekkel való csata után a két tábornok elkezdi találgatni, hogy akkor most lehet-e hinni a repülő csészealjak létezésében). Wood igazi szerzői filmes, aki minden alkotásán otthagyta a kézjegyét, kár, hogy ez a kézjegy a redundancia volt.  Na, persze a gyenge színészi játékért hiba lenne pusztán a dialógusokat okolni. Hiszen az egy dolog, hogy amatőr színészek, amatőr alakításokat nyújtanak, de az már egy egészen másik szint, amikor van olyan szereplő, aki képtelen volt megjegyezni a maga öt mondatát és inkább az ölükben lévő papírról olvasták fel azt.

A 9-es terv a világűrből képezi az általam igencsak tisztelt és kedvelt Lugosi Béla filmográfiájának utolsó darabját is. Igazából Lugosi már a forgatás megkezdése előtt elhunyt, azonban Wood annyira szerette volna, hogy ha kedvenc színésze még egyszer utoljára sztárstátuszba kerülne, hogy felhasznált néhány korábbi (nem befejezett filmekhez) készített felvételt Lugosiról. Szép gesztus, kár, hogy a film nagy részében Lugosit helyettesítő dublőr kicsit sem hasonlított rá, így minden megjelenésekor kénytelen volt a köpenyével eltakarnia az arcát, amely különösen mulatságos.

A színész gárdából kiemelkedik Tor Johnson na, nem tehetségében, hanem fizikumában. (Megnyerő fizimiskája az első GIF-en látható.) Ez a volt birkózó egyértelműen a film legemlékezetesebb figurája, aki rendőrnyomozónál csak élőhalottat játssza mókásabban. Az éjszakai horrorfilmes blokkok állandó házigazdája Vampira is felbukkan a filmben, csak azért, hogy Johnsonhoz hasonló kifejezéstelen arccal tébláboljon jobbra balra.

Az összkép, annyira vicces, hogy a 9-es terv a világűrből méltán vált az olyan rossz, hogy már jó filmek alapvetésévé. És pont mivel ennyi minden rossz benne, az egész végül jobban hasonlít egy filmparódiára. És bár a készítők szándéka éppen az ellenkezője volt ennek, a film mégis szórakoztató, és mint ilyen nem lehet a világ legrosszabb filmje, hiszen ahhoz már túl rossz.

A magyar DVD kiadás is meglepően jó lett. Nem csak hogy az elérhető legjobb képminőség került fel a lemezre, de választhatunk az eredeti fekete-fehér és az újraszínezett verzió közül. Ráadásul van egy bekapcsolható infósáv és audió kommentár is, melyek jócskán növelik a film újranézési faktorát. Ami pedig a legjobb, hogy a filmhez kifejezetten egy amatőr szinkron készült, ami nagyszerűen illeszkedik az alakításokhoz. Sajnos már kissé nehezen hozzáférhető a kiadvány, de minden filmrajongónak csak javasolni tudom a felkutatását. 

A 9-es terv a világűrből-t nem csak a rossz filmek szerelmeseinek, hanem minden filmrajongónak csak ajánlani tudom. Hiszen (75 percnyi röhögés mellett) nagyszerűen prezentálja, hogy milyen nehéz és aprólékos munka a filmkészítés, mennyi minden sülhet el rosszul. Ha a 2001: Űrodüsszeia minden idők legjobb sci-fi filmje és a műfaj csúcsa, akkor a 9-es terv az űrből Kubrick mesterművének a tökéletes ellentéte. Ha csak egy rossz filmet nézel meg, ez legyen az!