Szörnyecskék

Na, jó nem volt szép tőlem, hogy szenteste napján olyan borzalmas filmekre hívtam fel az olvasók figyelmét. Ezért cserébe karácsonyra hoztam nektek egy igazán jó ünnepi filmet, mert hát mi más lenne ideálisabb a meghitt ünnepléshez, mint az idén 30 éves klasszikus, a Szörnyecskék?

 

Joe Dante az egyik kedvenc alulértékelt rendezőm. Életműve jelentős részét áthatja a klasszikus amerikai idill szatirikus kritikája. Példának okáért elég megnézni a Masters of Horror sorozat általa rendezett Homecoming című részét, mely a legélesebb és legtisztább mozgóképes kritikája a Bush rendszer külpolitikájának, amihez valaha szerencsém volt. (Az meg már csak mellékes, hogy hozzá fűződik a legjobb és legviccesebb Cápa utánérzés/paródia a Piranha).  Főműve a Gremlins is sokkal több, mint aminek első ránézésre tűnhet.

A történetet szerintem mindenki ismeri, de azok számára, akik mégsem: Karácsony közeledtével Peltzer apuka (Hoyt Axton) éppen ajándékot keres fiának, Billynek (Zach Galligan). Mikor egy eldugott kínai misztikus boltban rátalál a tökéletes meglepetésre: Gizmóra, az imádnivaló mogwai-ra. Bár a kis állat teljesen ártalmatlannak tűnik, a boltos fia figyelmezteti, hogy van három szabály, amelyeket sosem szeghet meg: A mogwai-t nem érheti víz, védeni kell az erős fénytől, és ami a legfontosabb, soha, de soha ne kapjon enni éjfél után. Természetesen a szabályok megszegésre kerülnek és az idillikus kisvárosban elszabadul az őrület.

 vlcsnap-2014-12-24-00h14m24s174.png

A Szörnyecskék egy csodálatos műfaji mix, mely tele van remek áthalásokkal és roppant szórakoztató poénokkal. A klasszikus karácsonyi filmek hangulatában, leginkább a  boy-and-his-dog típusú történetek megidézésével indul, aztán a cselekmény félidejénél E.T-ből hirtelen átvált Aliens-be. Dante nem titkoltan nagy rajongója az 50-es évek szörnyfilmjeinek, a játékidő második fele egyértelmű tisztelgés azon korszak klasszikusai előtt. A két műfaj közötti átmenet kiválóan működik és Jerry Goldsmith zenéje is nagyszerűen igazodik a hangulat és műfajváltásokhoz, ha kell kedves, ha kell feszült vagy pedig örült, mint a címszereplők maguk.

A Gremlins többféleképpen is remekül működik: Míg a fiatalabbak a horror (azért vannak számukra is humoros részek), addig az idősebbeknek már inkább a paródia vonala fog dominálni. Ezért is érdemes újranézni ezt a filmet, hiszen más korban, más élménnyel ajándékozza meg a nézőt. Dante a kis gézengúzok átváltozását követően remekül építi a feszültséget, ám nem is húzza túl sokáig a gonosz alakjuk megmutatást, és ahelyett, hogy egy átlagos ijesztgetésekkel operáló tucat szörny filmet rendezne, inkább elmegy a komédia irányába. A szörnyecskék ámokfutása, pedig határozottan a film legszórakoztatóbb szegmense, tele rengeteg kreatív (és fekete) poénnal. Az egyik legjobb jelenet, Kate (Billy barátnőjének - Phoebe Cates) monológja arról, miként jött rá, hogy nincs is Mikulás. Sötét és cinikus paródiája ez a tipikus nyálban és giccsben úszkáló karácsonyi filmek szívhez szóló üzeneteinek. El sem hiszem, hogy ezt a filmet Chris „családi mozi” Columbus írta.

vlcsnap-2014-12-24-00h15m20s243.png

Dante pedig a karaktereken keresztül az amerikai néplélek több jellemzője elé állít görbe tükröt: Billy apja az amerikai vállalkozó szelem és „csináld magad” mentalitás megtestesülése, míg a főszereplőink szomszédja tökéletes paródiája az „all american” munkásosztálynak, aki utál mindent, ami kicsit is külföldi.  

Ám az 50-es évek idilli kertvárosainak, illetve földönkívüli/mutáns invázióinak hangulatán túl számos konkrét pop kulturális utalás (A Tiltott bolygótól az E.T-ig) és cameo (Steven Spielberg, Chuck Jones) is található a filmben.

És akkor még nem is beszéltünk a sokszor valóban csodálatos fényképezésről (John Hora érdeme). Már a kezdő kínai negyedes képsorok is  roppant hangulatosak, a film későbbi részeiben lévő hófedte kisvárosról készült nagytotálok többsége pedig simán elmenne ünnepi képeslapnak is. Igaz, egy nagyon morbid már-már apokalipszis utáni karácsony köszönne róluk vissza, de attól még szépen mutatnának a hűtőszekrényen.

vlcsnap-2014-12-24-00h17m43s154.png

Bár a színészgárdában nincsenek túl ismert nevek, az alakítások összességében mégis teljesen korrektek, igaz különösen senkit sem tudnék kiemelni, viszont elmarasztalni sem. A fő attrakció azonban egyértelműen maguk a szörnyecskék, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az animatronikus technika csúcsát képviselik.  Mindegyik robot teljesen egyedi és felismerhető, a mozgásuk szép folyamatos. Az arcuk kidolgozása (különösen Gizmo esetében), pedig annyira részletes, hogy csak a mimikájával (és egy-két szóval) tökéletesen tud kommunikálni a nézővel. Így válnak az emberi szereplőkkel egyenértékű karakterekké.

Igaz a filmben van néhány belső logikátlanság (hogy tud Gizmo egy játékautót vezetni? , Ha a mogwai-ok szaporodnak a víztől, a hótól miért nem? Meddig nem szabad őket éjfél után etetni?), de egy ilyen szerethető filmnél ezek az apróságok szinte fel se tűnnek már.

vlcsnap-2014-12-24-00h19m15s49.png

A Gremlins még három évtized távolságából is egy roppant szórakoztató, izgalmas, aranyos és helyenként félelmetes ünnepi mese. Dante rendezése egyszerre a tökéletes karácsonyi és anti-karácsonyi film, míg a kisebb lurkók félve pillantgatnak majd ki a takaró alól, addig az ünnepi készülődésben megfáradt szülők egy jóízűt nevethetnek azon, amikor a szörnyecskék leteperik a Télapót. A végén meg úgy is csak az számít, hogy együtt van a család. A film annyira sikerese lett, hogy nem csak egy hasonlóan szórakoztató (sőt még örültebb) folytatás, de megannyi koppintás is követte. A mozikat és TV képernyőket valóságosan ellepték a komisz kis Rémecskék, Vérszomjas szörnyecskék és Hamikák.  

A magyar DVD-ről nem lehet túl sok mindent mondani. Korrekt, fapados kiadvány normális képi (bár láthatóan nem felújított) és hangminőséggel, extrák nélkül (viszont sokkal több felirattal, mint amit a borítón feltüntetnek). 990 Ft-ért teljesen jó üzlet. Az viszont szomorú, hogy a második rész a mai napig nem jelent meg itthon.  

Azoknak, pedig akik néznének még hasonlóan remek karácsonyi filmeket, legújabb podcastünket ajánlom