Bár az elmúlt 20 évben sok rossz karácsonyi film készült (a TV-ben évről évre találkozhatunk is velük), egyik sem pusztítja olyan erősen az agysejteket mint jelen cikkem alanyai. Ez a két varázslatos ünnepi alkotás (?) ugyanis olyan rossz, hogy sikerült a filmkészítés minden aspektusából megbukniuk, ami miatt  viszont röhejesen szórakoztatóak vagy éppen szórakoztatóan is röhejesek lettek (persze a legtöbb néző már pár perc után inkább megenné a saját arcát, csak ne lássa ezeket a szemétnek is csak jóindulattal nevezhető valamiket). Szerencsére a Belga Sörök Boltja megszponzorálta ezt a cikkünket, mert az alábbi filmeket azért józanul én sem tudnám végig nézni. Na, de ha mindenki bekészítette az alkoholos frissítőt és a rágcsálnivalót, vágjunk is bele! Íme a világ internetezői által legrosszabbnak megszavazott karácsonyi filmek. 

Első filmünk az IMDB 100 legrosszabb filmje közül a megtisztelő 84. helyezésig jutott, ez pedig nem más, mint a Santa Claus Conquers the Martians.

A történet szerint a marsi gyerekek - vagyis bronzra mázolt, zöld egyenruhás emberek antennás bilivel a fejükön - mély depresszióba süllyednek a folyamatos tanulás miatt  és folyamatosan a földi TV-t nézik (még szerencse, hogy jól beszélnek angolul) ezért a felnőttek elhatározzák, hogy megszerzik nekik a Mikulást, hogy legyen karácsonyi móka és kacagás a bolygón. Persze ez nem mindenkinek tetszik, a helyi Tom Selleck bajusznövesztő verseny győztese mindent megtesz, hogy megállítsa ezt az ördögi tervet, mert szerinte a vidámság és a játékok csak romlásba taszítják a marsi népet és hát valljuk be, igaza lehetett, hiszen nem sok marslakóval találkozunk manapság. Dehát nem is csoda, hogy kihaltak a marslakók, hiszen fogyatékos az összes. A főgonoszt (akinél egy halálos hajszárító is volt) például a gyerekek játékokkal győzik el, miközben a Télapó beszívva röhögcsél.

Ha a sztoriból nem derült volna ki, hogy mekkora sületlenség ez a film, akkor képzelj el egy átlagos 60-as évekbeli sci-fit, csak azzal a különbséggel, hogy zéró költségvetésből csinálták, kifejezetten a gyerekek számára. Igen, ez pont olyan rossz, mint ahogy hangzik, csak még annál is rosszabb. Ezt a filmet azoknak tudom ajánlani, akiknek egy film élvezetéhez nem szükséges, hogy az alkotás rendelkezzen a következő dolgokkal: átélt színészi játék, logikus forgatókönyv, látványos díszletek, komolyan vehető cselekmény, szellemes humor. Mondhatni ez az igazi anti-film, hiszen a fenti jelzők totális ellentettjei találhatóak meg ebben az alkotásban. 

Nicholas Webster (és őt még ezután is oda engedték a rendezői székhez!) fő műve  a röhejes rossz filmek igazgyöngye, aminek ott a helye az Ed Wood életmű mellett. De csak óvatosan közelítsetek felé, mert ha nem vagytok elégé felkészülve (vagy leszedálva) hozzá, akkor 8 napon túl gyógyuló lelki sebeket is okozhat.

Következő filmünk a minden idők legrosszabb filmjeinek listáján a  dicsőséges 60. helyet elérő Muszklimukulás.

1996, milyen szép ünnepi szezon volt ez. Hiszen ekkor készült el egyik személyes kedvenc karácsonyi filmem: A Hull a pelyhes, Arnold Schwarzeneggerrel. Azonban ebben az évben egy másik legendás erős ember is úgy gondolta, hogy idén neki ünnepi hangulatot kell csempésznie a mozikban. Ő nem más volt, mint a kultikus pankrátor, Hulk Hogan! Mondanám, hogy bár ne tette volna, de ekkorra már annyi sört ittam meg, hogy kifejezetten élveztem amit leművelt a vásznon.

A valószínűleg egy zsebkendő tiszta oldalán fogant "forgatókönyv" szerint az "A" jelzésű gonosz milliárdos rettegésben tartja Tóvárost, különösen a helyi árvaházra fáj a foga (mert alatta található a Magányosság erődje). Szerencsére a "B" jelzésű gonosz milliárdos, Hulk Hogan egy baleset után elveszti az emlékezetét és mikulásnak képzeli magát és szent küldetésének tekinti, hogy megmentse az árvaházat és mind az 5 lakóját (köztük van a fiatal Mila Kunis, aki 13 évesen a film egyetlen értékelhető alakítását nyújtja).

Ez a film nagyon messze van attól, hogy nem egy jó film. De kellően nagy baromság ahhoz, hogy pár korsó sör után jót lehessen rajta röhögni. Ami a film legnagyobb erénye, az egyértelműen Hulk Hogan, mert annak ellenére, hogy Mr. America hiába volt remek pankrátor, sosem volt jó színész - és  itt a jó alatt a The Rock és más pankrátor/testépítőből lett színész színvonalát értem - , de itt érezhetően nem veszi magát komolyan és egyszerűen jó érzés nézni a bohóckodó izomtömeget. Ezen felül a film tele van ripacskodó, röhejes gonosztevőkkel, infantilis poénokkal, gyenge színészekkel és logikátlan dramaturgiai megoldásokkal amik mind csak emelik a film humorfaktorát. Ez a film olyan, mint ha karikatúrája lenne az eleve nagyon rossz gyerekes-családi filmeknek, hiszen a műfaj minden hibája itt háromszorosra nagyítva jelenik meg. Ezt még az ötévesek sem fogják tudni komolyan venni.

Ez a film tipikusan "olyan rossz, hogy már jó lehet egyeseknek", különösen, ha még a 90-es években gyerekként látta az illető.

Hogy igazán őszinte legyek, van még egy karácsonyi film az IMDB legrosszabbjai között, az 1959-es mexikói csoda, a Santa Claus (A 61. helyezett büszke tulajdonosa a negatív-toplistán). Az ártatlan cím ne tévesszen meg senkit, ez a film hozza ugyanazt a nevetségesen rossz szintet amit a Santa Claus Conquers the Martians. Legyen szó akár a nevetséges jelmezekről/díszletekről,  a röhejes cselekményről vagy az infantilis, béna színészi játékról. Sajnos/Szerencsére ebből a filmből idő és felirat hiányában csupán részleteket láttam. Így nem tudok korrekt kritikát írni róla, remélem egy nálam is elvakultabb, de spanyolul is beszélő filmőrült ezt majd megteszi. 

Cikkünk végére érve nem maradt más dolgom, mint hogy boldog, békés karácsonyt kívánjak a kedves olvasóimnak. Végezetül pedig álljon itt egy fülbemászó ünnepi remix, egy a fentieknél sokkal jobb karácsonyi filmből: