Ha Télapónál betelik a pohár...

A horrorfilmeket és a karácsonyt összekapcsolni koránt sem egy új keletű dolog. Sőt mi több, az első slasher film, az 1974-es Black Christmas is egy karácsonyi film volt, azóta pedig a műfaj több kultikus darabja (Maniac Cop 2, Chucky, Gremlins) is karácsonyra időzítette a vérengzést.  Jelen cikkemben azonban a karácsonyi horrorok egy speciálisabb válfajára szeretnék részletesebben kitérni: A gyilkos Mikulásos filmekre. Mert, akárcsak a bohócoknál,  a Mikulásnál is van amikor betelik a pohár, de hát tudjuk érte hibáztatni őt? Hiszen mi halandó emberek is nehezen viseljük a karácsonyi készülődés nehézségeit, a jó öreg Télapó azonban milliárdszor nagyobb mértékben részesül belőle. Ha azt hittétek, hogy a Tapló Télapó vágja tönkre az ünnepi szellemet, íme néhány Mikulás, akinek nemhogy az ölébe nem ültetnéd a gyereked, de még egy városban sem tartózkodnál velük.

A gyilkos Mikulás figurája valószínűleg az 1972-es Tales from the Crypt mozifilm egyik szegmensében (And All Through The House – Vault of Horror képregény 35. számának adaptációja) jelent meg először, majd a 89-es Tales from the Crypt TV sorozatban is filmre vitték ezt a történetet, amit ezúttal nem más, mint a köztudottan karácsonymániás Robert Zemeckis rendezett. 

Az első teljes értékű Gyilkos Mikulás film viszont az 1980-as Christmas Evil, ami bemutatása korában még viszonylag a radar alatt maradt, csak később lett valamennyire kultikus (ebben nagy része volt John Waters rendezőnek, aki szerint ez a valaha készült legjobb karácsonyi film). Az igazán emlékezetes karácsonyi mészárlásra azonban még 4 évet kellett várnunk. 

1984-ben érkezett meg a mozikba a slasher műfaj egyik legkultikusabb darabja. Ez nem más volt, mint a Silent Night, Deadly Night. (Érdekesség, hogy ebben az évben kijött egy másik karácsonyi horror film is a: Don’t Open Till Christmasamiben Mikulás koma nem a gyilkos, hanem az áldozat szerepét kapta)

A film korának igazi botrányfilmje volt és témája miatt hatalmas felháborodást is keltett. Ami nem is meglepő, hiszen sikeresen démonizálta a Coca-Cola legbarátságosabb kabala figuráját. Angliában 2009-ig nem kapott korhatár besorolást a film. A maga kategóriájában ez egy remek alkotás. Amitől igazán szórakoztatóvá válik, az a jól eltalált kreatív gyilkoságok és a kiválóan pszichopata tekintetű főszereplőnek köszönhető. Tökéletes kikapcsolodás arra az estere, ha már eleged van a bevásárlásból, Macaulay Culkin-ból, meg az egész ünnepi hajcihőből.

Mint minden más sikeres slasher, a Silent Night, Deadly Night sem kerülhette el, hogy filmsorozat váljon belőle.  1987-ben jött is a folytatás amit sokan minden idők egyik legrosszabb filmjének tartanak. A filmről szerintem mindent elmond, hogy az első 40 perc gyakorlatilag az első film újra elmesélése, az előzményből átvett jelenetekkel. A film másik fele meg csak röhejesen gyenge mind dramaturgilag mind pedig színészileg.  A hírhedté vált Garbage Day jelenettel szerintem sokatok találkozott már.  A folytatások (még 3) innen már csak DVD-re készültek, a negyedik ésötödik rész pedig a gyilkos Mikulás tematikával is szakított.

96-ban ismét elgurult Miki gyógyszere és gyilkolászott egy kicsit a Satan Claus és a Santa Claws filmekben. Ezek annyira ZS kategóriásak, hogy csupán a teljesség kedvéért említem meg őket. 

 Ellenben következő filmünkkel, ami szerintem közelmúlt egyik legszórakoztatóbb slasher filmje, a 2005-ös Santa’s Slay (itthon Véres karácsony és Mennyből az ördög címen is fut). Ez a film túlmegy minden határon, ami a Mikulás démonizálását illeti, mert ugye az eddigi filmekben csak egy-egy pszichopata gyilkolászott Mikulásnak öltözve, de itt valóban maga a Mikulás követi el (kiváló humorérzékkel) a gyilkosságokat. Ugyanis a film mitológiája szerint a Mikulás valójában a Sátán fia, aki elvesztett egy fogadást és ezért kell megajándékoznia a gyerekeket. Szerencséjére azonban a fogadás idén (2005) karácsonykor lejár.  A film egy másodpercre sem veszi magát komolyan és épp ez a legnagyobb erénye, elejétől a végéig eszetlen-morbid szórakozás. A volt WWE Superstar Bill Goldberg egyszerűen baromi szórakoztató, mint sátáni Mikulás, egyértelműen a hátán visszi a filmet. A film többi része is korrekt a kategóriájához képest, de itt most ami a lényeg: morbid humor, kreatív/véres halálnemek és karizmatikus gyilkos, és szerencsére mindhárom faktorból 5-öst érdemel a film. 

Ezután 2010-ig nyugodtan, félelem nélkül rakhattuk ki a csizmáinkat az ablakba, azonban akkor megint bepipult a Télapó. Az ünnepi mészárlást ezúttal  Dick Maas  finn rendezőnek köszönhetjük, Sint című filmjében. Ez már egy sokkal komolyabb, önirónia mentes horrorfilm. A kritikusok közepesen fogadták viszont a szülők körében hasonló felháborodást keltett mint annak idején a Silent Night, Deadly Night.

Legutóbb pedig 2012-ben láthattuk a Mikulást cukorka helyett halált osztogatni. Ez alkalommal nem máshol mint a legendás Silent Night, Deadly Night remakejében: A Silent Night-ban. Tudom, hogy egy remake-re (különösen egy klasszikus horror feldolgozására) nem illik ilyet mondani, de nekem ez a film minimum annyira tetszett mint az eredeti. A film amúgy nem sokkal kötődik az eredeti filmhez, néhány emlékezetes jelenetet újra átvettek, de maga a sztori és a gyilkos eredet története is teljesen új lett. Összességében viszonylag jól megrendezett, izgalmas slasher - igaz, túl sok humor nincs benne, de ezért kárpótol néhány igazán hangulatos jelenet és a kellően kreatív gyilkosságok.

Az őrületnek azonban itt még nincs vége hamarosan újra elszabadul a Mikulás egy független filmben!

Végezetül pedig hallgassuk meg Weird Al Yankovic témába illő számát, ezzel kivánok mindenkinek boldog Mikulást: