Fido - Hasznos a zombi a háznál

A 2004-es Holtak Hajnala és az ezzel egy időben bemutatott Haláli Hullák hajnala óta a zombifilmek egyfajta reneszánszukat élik. Az utóbbi időben megannyi film jött ki, ami próbált valami egyedi fogást találni a zsáneren, különösen a zombi-komédiák száma nőtt igen magasra (Cockney-s vs Zombies, Náci Zombik, Juan of the Dead és lehetne még sokáig sorolni). Ezek azonban ugyanazokra az alapokra épülnek, mint a műfaj legjobb darabjai, a fent említett Haláli hullák hajnala (zombikkal tarkított akcióvígjátékok, csipetnyi társadalomkritikával) és Peter Jackson kult-klasszikus Hullajó-a (túlzásba vitt vérengzés) és kevés újdonsággal szolgálnak az egyszeri zombi rajongónak.

Persze jó érzés olykor-olykor megnézni egy ilyen zombis marháskodást, de nekem folyamatosan az az érzésem, hogy ezt már láttam csak sokkal jobban, sokkal eredetiben megcsinálva. Azonban szerencsére mindig van új a nap alatt. Ennek remek példája mai filmünk, mely igaz, hogy kevésbé véres és horrorisztikus, viszont az egész család jól szórakozhat rajta a tök lámpás fényében. De hát mit is várunk a köztudottan barátságos Kanadától, ha valakinek, hát az ő feladatuk volt elkészíteni a világ első családbarát zombifilmjét. Ez a film pedig nem más mint a 2006-os Fido.

 

A történet szerint évekkel ezelőtt a Föld egy furcsa kozmikus porfelhőn haladt keresztül, aminek hatására a hullák kimásztak a sírjukból, hogy felfalják az élőket. Úgy látszott, semmi sem mentheti meg az emberiséget. A modern társadalom azonban mégsem tűnt el a föld színéről, mert a ZomCom vállalat tudósai egy zombiszelídítő nyakörvet készítettek, amely megnyugtatta és háziasította a tomboló, vérszomjas zombikat. Vagy mégsem? Timmy Robinson (K'Sun Ray) élete alaposan megváltozik, amikor mamája, Helen (Carrie-Anne Moss) vásárol egy zombit, hogy segítsen a ház körüli munkában. Idővel igazi barátság szövődik Timmy és a kedves zombi között, akit a fiú elnevez Fidónak (Billy Connolly). Ám egy nap Fidó nyakörve meghibásodik. 

A film egyszerre kritikája, az 50-es évek túlságosan is idilli (családi problémák eltitkolása, a folyamatos paranoia) Amerikájának és a boy-and-his-dog jellegű filmek paródiája (ahol a kutya szerepe a címszereplő zombira hárul). Illetve néhány remek utalással idézi meg a műfaj klasszikusait (pl.: A műfajteremtő Night of the Living Dead-ből használ fel képeket a zombiháború ábrázolására, a tanulásra képes zombik pedig a Day of the Dead-ből származtathatóak). Sőt a múlt mellett a jövőt is előre látta a film, hiszen két olyan téma is előkerül benne, amikből tavaly csináltak sikeres amerikai mozifilmeket. Az egyik ilyen téma a globális zombiháború, amit ugye a World War Z-ben fejtettek ki, a másik pedig a szerelmes zombi koncepciója ami pedig a meglepően sikeres Warm Bodies alapötletét adta.

Mint már mondtam ez nem egy túl véres alkotás, van benne néhány fejlövés, de a brutálisabb jelenetek egy része off-screen történik, így aki belsőségekben tocsogó filmélményre számít, az inkább maradjon a Hullajó-nál.

Azonban a filmnek nagyszerű a hangulata és humora van. Azok a képek, ahol az idilli városkában a zombik újságosként, tejesemberként vagy éppen parkfelügyelőként dolgoznak egész egyszerűen zseniálisak (Jan Kiesser operatőrt megérdemelten jutalmazták meg a Leo díjjal).  Persze a humor itt nem olyan exclipit, sokkal inkább az egész filmen végig tartó mosolygást, mint sem térdcsapkodó röhögést jelent. Ráadásul akadnak kifejezetten szellemes poénok is. A személyes kedvencem pl.: az apa temetés iránti megszállottsága, hiszen a film világában halálod után vagy zombi leszel, vagy kapsz egy tisztességes temetést, a fejeddel egy külön koporsóban, ami viszont elég drága. A családfő pedig úgy aggódik a família temetkezési költségei miatt, mint manapság szoktak a gyerekek továbbtanulása okán.

A színészi játékra sem lehet panaszunk. Igaz nincsenek legendás alakítások, de mindenki rutinosan hozza a rá osztott szerepet. A legismertebb név a stáblistán valószínűleg az anyja szerepét játszó Carrie Ann Moss (Mátrix). A legjobb azonban Bill Connelly mint Fido, zombit még nem játszottak ilyen átéléssel. Nyilván nem volt nehéz dolga, hiszen csak apró mimikai eszközökkel kellett az átlagos agynélküli hullából szerethető házi kedvencet varázsolnia és sikerült is neki. Fido valószínűleg a történelem első szerethető és személyiséggel bíró élőhalottja.

A filmet igazából mindenkinek ajánlom, aki vevő a szatírákra, az elegáns társadalomkritikára vagy egyszerűen csak szeretne már látni egy valóban újszerű és eredeti zombi mesét. A film egyaránt működik vasárnap reggeli matinéként, komoly társadalomkritikaként és a zombi filmek iránti tisztelgésként is. Nálam könnyedén kiérdemelt 8 zombi-komornyik legjobb barátot a 10-ből.