Vámpírok, farkasemberek, sötét sikátorokból kiszűrődő sikolyok, ködös őszi erdőkben száguldó lovas kocsik, örült tudósok és teremtményeik, a kastély aljában gyülekező csőcselék na meg persze a  szépséges szüzek. Ó azok a 60-as évek! It's Hammer time!

Míg a 30-as 40-es évek horror filmes piacát egyértelműen az Universal stúdió klasszikus szörnyfilmjei uralták, addig az ötvenes évekre inkább a sci-fi filmek váltak dominánssá az amerikai mozikban. Azonban nem mindenhol gondolták úgy, hogy a gótikus borzalmak ideje leáldozott. 1957-ben egy kis angol stúdió annak reményében, hogy betörjön az amerikai piacra, elkészítette a Frankenstein Átkát. A film hatalmas sikernek bizonyult, a horror pedig két évtizedre egybe forrt a Hammer Film Productions nevével. A stúdió zászlóshajója pedig a Fisher-Cushing-Lee triumvirátus lett, a legnagyobb klasszikusok Terrence Fisher rendező és a két zseniális színész nevéhez fűződtek.  A Frankenstein után (amihez még 6 folytatás érkezett) pedig elkezdtek megfilmesíteni más klasszikus horror történeteket (Drakula, Múmia, Farkasember de voltak önálló sztorik is).  

Majd a 70-es évek végére a gótikus horrorok időszaka leáldozott, és hiába próbáltak más stílusú filmeket készíteni, illetve erőszakosabbá tenni (Sebhelyes Drakula) vagy új irányba vinni (Pl.: a The Legend of the 7 Golden Vampires-t a kung-fu gyáros Shaw Brothers stúdióval koprodukcióban készítették). Az 1979-es Londoni randevú bukása kis híján csődbe vitte a vállalatot  (majd 30 évig nem is csináltak semmit). Az utóbbi években azonban mégis feltámadt a stúdió, és olyan filmeket csináltak, mint az amerikai Engedj be! és a Feketeruhás nő.

Most pedig hadd mutassam be az egyik kedvenc Hammer szörnyfilmemet: a Drakula feltámadt sírjából-t, ami az egyik legjobb példa arra, hogy mitől szerethetőek ezek a filmek.

A filmet eredetileg Terrence Fisher rendezte volna, azonban ő egy betegség miatt mégsem tudta ezt vállalni, így Freddie Francis váltotta. Francis messze nem volt olyan jó rendező, mint amilyen tehetséges operatőr, azonban a Dracula Has Risen from the Grave-be beleadta minden tudását, ennek eredménye pedig a legjobb Drakula folytatás lett (és a stúdió legsikeresebb filmje).  

A történet egy évvel a Drakula: Prince of Drakness eseményei után játszódik (a megértéshez nem szükséges annak ismerete, sőt a film első jelenete nem is illeszkedik annak a végéhez, ami kissé zavaró). Drakula már egy éve halott, a falusiak azonban még mindig rettegnek tőle annyira, hogy még misére sem járnak, mert a gróf kastélya árnyékot vett a templomra. Ekkor érkezik a faluba a püspök, aki megelégeli ezt a félénk, babonás viselkedést és elhatározza, hogy elmegy a vámpír kastélyába és bebizonyítja, hogy nincs mitől félni. Magával viszi a helyi papot, aki azonban ugyanolyan félénk, mint a többi falusi, és amikor a hegyekben vihar tör ki, nem hajlandó tovább menni, így a püspök egyedül folytatja az útját. A kastélyhoz érve elvégzi az ördögűzést és egy kereszttel lezárja annak ajtaját, azt azonban nem tudja, hogy a hátrahagyott pap egy baleset következtében feltámasztotta Drakulát, aki bosszúra szomjazik kastélya meggyalázásáért.

A cselekmény kifejezetten jó tempóval halad előre, annak ellenére, hogy Drakula - szokásosan - kevés időt tölt a vásznon, nincsen üres járat és a szerelmi szál (a püspök lánya és az ateista Paul között) sem nyálas vagy unalmas. Az utolsó fél óra pedig kifejezetten feszült, sőt van egy eléggé meglepő fordulat/megoldás is. Talán az egyetlen negatívum, hogy mint a Hammer filmeknél általában, itt is kissé hirtelen győzik le Drakulát, de még mindig jobban oldották meg, mint a következő két epizódban. Alapvetően egy nem túlbonyolított, de érdekes és izgalmas sztoriról van szó.

De nem is a történet összetettsége, hanem a kísérteties, gótikus hangulat a film igazi erőssége. Persze ez minden Hammer mozira jellemző, de ebben sikerült a csúcsra járatni ezt a fajta atmoszférát. Tele van olyan lenyűgöző képekkel, amik külön is, mint képzőművészeti alkotások megállnák a helyüket. Csodálatosak az őszi, szürkés borongós erdei, vagy a ködös háztetőkőn játszódó jelenetek, melyeknek színvilága éles kontrasztban áll a (kissé megmosolyogtatóan) élénkpiros művérrel. (Ez akkoriban kifejezetten sokkolta a nézőket, hiszen a korai horror filmek vagy vérmentesek, vagy fekete-fehérek voltak). Persze feltűnő, hogy a film nagy részét (eredeti helyszínek helyett) stúdióban vették fel, de ez csak növeli a báját. Hiszen éppen ettől a stilizált hangulattól lesz különleges és a mai napig szórakoztató (hiszen megijedni aligha fogunk rajta). Azonban ez nem csak a rendező, de a kiváló díszlet és jelmeztervezők, illetve a Hammer veterán operatőr, Arthur Grant érdeme is. Az összhatáshoz sokat add hozzá James Bernard erőteljes filmzenéje.

Bár Lee mindig is Bram Stoker klasszikus Drakula figuráját akarta eljátszani, a forgatókönyv írok erre nem igazán hagytak neki lehetőséget. A Hammer filmek Drakulája sokkal állatiasabb, szörnyűségesebb, többször harap mint ahányszor beszél (a Prince of Darknessben a címszereplőnek egyetlen egy sora sincsen, mert nem volt hajlandó megszólaltatni a szerinte csapnivaló dialógusokat). Azonban annak ellenére, hogy Lee nem rajongott a filmekért , Drakulaként lenyűgöző.  Olyan markáns jelenléte van a vásznon, hogy csupán a nézése megfagyasztotta a nézőkben a vért. Ráadásul ebben a filmben valamivel több szerephez is jutott és nem csak mint vérengző fenevadként, hanem mint számító bosszúállóként is látjuk érvényesülni.

Bár Lee minden apró megjelenésével ellopja a show-t, a többi színésznek sincs miért szégyenkeznie. A hangulatuk mellett a Hammer filmek legnagyobb erénye egyértelműen az erős színészgárda volt. Lee mellett Ewan Hooper alakít igazán emlékezeteset a rettegő pap szerepében. Barry Andrews (Paul) szimpatikus főhős,  Veronica Carlson és Barbara Ewing pedig nem csak szépek de jól is alakítanak mint szende-szűz illetve huncut kocsmáros lány.

Összességében egy hangulatos, szórakoztató film. Pont olyan, mint amilyennek egy gótikus horrornak lennie kell.

Itthon sajnos kevés Hammer film jelent meg DVD-n, a Drakula Feltámadt Sírjából ezek egyike. A magyar kiadás (már ha lehet ennek nevezni, hiszen angol nyelvű borítóval adták ki) képminősége remek. Igaz se szinkron, se különösebb extra tartalom nem kapott helyet a lemezen. Sajnos a kiadvány már elég nehezen beszerezhető, de aki rátalál, annak csak ajánlani tudom.