Barbarella, a galaxis királynője

Manapság, mindenki a Galaxis Őrzőitől van elájulva, teljesen megfeledkezve arról, hogy a galaxisnak bizony királynője is van, aki ráadásul sokkal jobban néz ki, mint bármilyen mosómedve. Ő nem más, mint Barbarella, akinél dögösebb úrnőt keresve sem találhat egy galaxis.   

A megszokás kedvéért ismertettem a történetet: A távoli jövőben az emberiség már teljes szeretetben és boldogságban él (annyira, hogy az elnöknek hadserege sincs – ez lehet a történelem első hippi sci-fije!), azonban vannak még barbár részei az univerzumnak, ahol a gonoszság az uralkodó eszme. Ilyen vad és ismeretlen terület a Tau Ceti, ahol egy nap nyoma vész, a híres tudós Durran Durran űrhajójának. Félve, hogy Durran legutóbbi találmánya a pozitronikus sugár rossz kezekbe kerülhet, a Föld vezetői Barbarellát küldik a professzor felkutatására. Miért pont őt? Hát mert ő egy 5 csillagos Astro-Navigatrix, bármit is jelentsen ez. Hősnőnk elvállalja a küldetést és elindul a Tau ceti 16. bolygója felé, remélve, hogy annak fővárosában (amit egy gonosz gondolatokkal táplálkozó mocsárra építettek) megtalálja a tudóst. Útközben pedig hihetetlen egyéjszakás kalandokat él át egy Csubakkának öltözött emberrel, egy vak repülni nem akaró angyallal és a világ legbénább forradalmárával. 

Mielőtt az olvasóban kételyek merülnének fel a kritikai hitelességét tekintve, ezeket nem én találtam ki, mind benne vannak a filmben. Azonban teljesen mellékes az egész történet, hiszen a film csupán egyetlen céllal készült: meggyőzni a bolygó férfilakosságát arról, hogy Jane Fonda (aki Roger Vadim rendező felesége volt akkoriban) egy nagyon jó nő. Ezt a vállalását pedig maradéktalanul teljesíti a film. Én simán elhittem, hogy Fonda jó nő.  A készítők mindent bevetettek annak érdekében, hogy ez az üzenet sikeresen eljusson a nézőhöz is. Nem volt elég, hogy folyamatosan a legszexistább pózokból filmezték Fondát, hanem még egy főcímdalt is írtak arról, hogy milyen tökéletes nő (kezdem azt hinni, hogy ez a film a rendező évfordulós ajándéka volt feleségének). Ez pedig annyira röhejes, hogy az elmúlt 20 év összes magyar popelőadója megirigyelhetné. Bob Crewe és Charles Fox dalának olyan örökzöld sorokat köszönhet a zenetörténet, mint a „Minden szóra, mire szükségünk van, az égből jön”. Illetve ebben hangzik el az, azóta a 20. századi szerelmi líra csúcsaként számon tartott mondat is, miszerint „Barbarella Psychedelia egy pasi soha nem tud téged megnevezni vagy leklónozni.”

 

Szóval a mondanivaló a napnál is világosabb, de milyen maga a film?

A Barbarella gyakorlatilag egy pornó film, amiből kivágták a szex jeleneteket. A cselekmény olyan húszperces etapokból épül fel, aminek elején Barbarella valami új helyre vetődik, ott csapdába esik és miközben minél szexibben kiabál segítségért, jön a FÉRFI aki megmenti. Majd a nagy izgalom levezetésére dugnak egy jót. Azért egyetlen-egyszer sikerül kiszabadulnia a csapdából segítség nélkül is, még pedig amikor a fő gonosz egy halálos szex-zongorával akarja megölni, szerencsére azonban Barbarellának olyan nagy a libidója, hogy túlterheli a gépet. Ha lenne díj a hímsoviniszta filmeknek, akkor a Barbarella megnyerné, minden évben.

Mindeközben pedig záporoznak az olyan erős filozófiai tartalommal büszkélkedhető dialógusok, amelyek mellett Paulo Coelho írásai ásványvíz szlogennek tűnnek.

„És ha a fiatal tudóstól eltanulják, a Pozitron Sugár titkát képesek lesznek összezúzni a szeretetben élő univerzum egységét.

- Az archaikus bizonytalanságot jelentene...

- És háborút.

- Úgy érted önző versengést és...

- Úgy értem háborút.”

Ritka az olyan film, aminek minősége minden tekintetben egységes. A Barbarella viszont ilyen, hiszen a színészi játék is inkább a pornó filmek világát idézi. Jane Fonda színészi képességei pont fordítottan arányosak a szépségével. Azonban olyan imádnivaló, ahogy mindenre a lehető legnaivabb arccal csodálkozik rá, hogy abszolút nem tudunk rá haragudni. Persze vannak a filmben más színészek is, de ők nem néznek ki olyan jól mint főhősnőnk ezért nem számítanak.

Azonban nem csak a pornó filmek dramaturgiájának rajongóit, hanem a legkeményebb sci-fi fanatikusokat is sikerül megszólítania a filmnek. Ugyanis már az első 15 percben annyi techno-blabla van, hogy azt több évadnyi Star Trek sorozat is megirigyelné. Olyan az egyszerű elme számára felfoghatatlan tudományos tételek hangzanak el, mint:

"Állítsd az atom transzmittered 0-3-5-re"

"Időbeli térben való gyorsulás most kezdődik a kontinuum"

"A földön, ha a psycho-cardiogrammok harmóniában vannak a szerelmeskedéshez bevesszük az izgalom átviteli tablettákat”

barbarella_24_by_farzelgaart-d50bzyv.gif

A látványvilágot leginkább a 20 évvel későbbi Flash Gordonhoz tudnám hasonlítani. Annyira röhejesen 60-as évekbeli (pl.: plüssborítás az űrhajóban), hogy öröm nézni. Sok mindent el lehet mondani a film készítőiről, de azt semmikében sem, hogy ne lettek volna kreatívak. Hiszen sokszor láttunk már olyat, hogy valakit kutyákkal, esetleg disznókkal etetnek meg, de az emberevő pacsirta had tényleg újdonság. Ahogy Barbarella fogalmazott ez igazán költői módja a halálnak. A sarkvidéki rája szán meg kétségkívül egyedülálló az egész filmtörténetben. 

 

Az igazat megvallva az IMDB-n a Barbarella jelzői között ott figyel a comedy megjelölés is, szóval nem is szabad komolyan venni ezt a filmet (na, nem mintha lehetne). Van is benne szándékolt humor, de az is annyira kínos, mint az ellenzéki összefogás. Kimerül főhősnőnk néhány fapofával előadott beszólásától (mint például a fenti énekes madaras) illetve abban, hogy a forradalmárok vezére sosem talál semmit és semelyik eszköze sem működik (de azért Barbarella így is szexszel vele). Sajnos erre a zsenialitásra 1968-ban még nem álltak készen se a nézők, se a kritikusok, azonban az idő az alkotókat igazolta és Jane Fonda szexi űrkalandja mára már megkapta a neki kijáró kult státuszt.

A Barbarella egy annyira blőd film, hogy látni kell. Ilyen film tényleg nincs még egy. Az utóbbi időszakban nem láttam olyan filmet, mely akár csak fele ilyen szórakoztató lenne. Ha valami, akkor a Barbarella megérdemli a 10 olyan sarkvidéki rája szánt, amit a Ragyogás kislányai vezetnek a 10-ből. Botrány, hogy itthon nem jelent meg DVD-n, hiszen ennek a filmnek ott kéne lennie minden filmrajongó gyűjteményében valahol a Star Wars és a felnőtt filmes polc között félúton.