Ghidorah, a háromfejű szörny

Bár az eredeti Godzillát az 1954-es film végén sikerült legyőzni.  1955-ben egy atomkísérlet felébresztett egy másodikat, ez volt a Godzilla Raids Again, ami sem pénzügyileg, sem kritikailag nem volt igazán sikeres és a rajongók sem szerették túlzottan. Az egyetlen dolog, ami miatt érdemes megemlíteni az, hogy ebben az emberek nem csak Godzillát haragították magukra hanem Anguirus-t (ő később a címszereplő legjobb szövetségese lesz) is. Így ez volt az első film amiben Godzillának egy másik szörnnyel kellett megküzdenie.  Így 1962-ben visszahívták az első Godzilla rendezőjét (Ishirô Honda), aki ezután még hét (köztük a mai írásom tárgyát is) Godzilla filmet rendezet. Illetve gondoltak egy nagyot a Toho stúdiónál és a szörnyek királyát összeeresztették Amerika leghíresebb főemlősévvel. Jól is tették, hiszen a Godzilla vs King Kong a sorozat legsikeresebb és az egyik legközkedveltebb része lett.  1964-ben két Godzilla film is készült. Az elsőben „hősünkre” ráuszították Mothrát (Mothra vs Godzilla), a túlméretezett molylepkét aki korábban egy önálló film keretében már tiszteletét tette a mozivásznakon (szintén Honda rendezte), ő róla annyit azért kell tudni, hogy egy alapvetően békés szörny aki csak akkor támad az emberekre ha azok bántják a szigetén élő tündéreket.

 

Másik pedig mai filmünk a Ghidorah, a háromfejű szörny volt. Ez több szempontból is jelentős epizód a sorozatban. Egyrészt ebben mutatkozott be Godzilla ősellensége a háromfejű Ghidora. Másrészt pedig ez volt az első film, ahol Godzilla már a jófiú szerepét töltötte be.

A történet középpontjában egy hercegnő (Akiko Wakabayashi) áll, aki felett a Jupiter egyik lakója átveszi az uralmat, hogy figyelmeztesse a föld lakóit a közelgő veszélyekre. Azaz Rodan (neki már korábban volt egy különálló filmje) és Godzilla visszatérésére illetve a szörnyűséges King Ghidorah érkezésére, aki öt ezer évvel ezelőtt elpusztította a jupiteri civilizációt. Közben vannak még bérgyilkosok akik megölnék, egy rendőr (Yôsuke Natsuki) aki megvédené és egy riporternő (Yuriko Hoshi) aki a Jupiterről faggatná a hercegnőt.  Aztán megérkezik Ghidorah akit látszólag semmi sem állíthat meg. Az emberiség egyetlen esélye ellene az lenne, ha Rodan és Godzilla összefogna ellene, de ők inkább egymást dobálják kövekkel. Az emberek így Mothra utolsó lányának (még hernyó formában van) segítségét kérik, hogy békítse ki a szörnyeket és közösen vegyék fel a harcot a háromfejű sárkány ellen. Természetesen Mothrának sikerül meggyőznie a Godzillát (illetve pajtását), és így válik Tokió sorozatos lerombolójából az emberiség védelmezője.

Hát igen,10 év telt el az eredeti Godzilla film óta és ez idő alatt a sorozat igencsak eltávolodott gyökereitől. A fókusz immár sokkal inkább az akcióra, kalandra, sőt humorra helyeződőt át. Hiszen itt a szörnyek csatájába már szántszándékkal csempésztek komikus elemeket. Mert ugye azt ők sem gondolhatták komolyan, hogy miközben Mothra hálót fúj Rodanra, Godzilla a hasát fogva röhög.

maxresdefault_1.jpg

 

A film legnagyobb hibája, hogy kissé lassan indul be a cselekmény. Itt cselekmény alatt pedig azt értem, hogy a szörnyek elkezdik püfölni egymást. Godzillát nem is látjuk 45 percig, Ghidorah pedig még később bukkan csak fel. Félre értés ne essék az első óra sem unalmas, csak egyszerűen lehet bármilyen jó sztorit írni az emberi szereplők köré (színészileg is teljesen rendben van a film), az senkit sem érdekel. Egy ilyen filmnél mindenki arra kíváncsi, ahogy gumi dinónak öltözött emberek birkóznak egy makett városban. Az utolsó harmad azonban nagyszerű ilyen szempontból, Rodan és Godzilla verekedése kellően mulatságos, Ghidorah pusztítása pedig elég látványos lett (persze csak a film technikai háttéréhez mérten). A Toho-nál ekkor jöttek rá, minél több a szörny annál nagyobb a móka.

Hiába telt el 10 év, a megvalósítás csak annyiban fejlődött az első részhez képest, hogy most már színes filmre forgatták. Ez viszont csak jobban kiemeli a film technikai korlátait (pl.: látszódnak a repülő szörnyeket tartó madzagok). Persze még mindig csak 1964-et írunk, lehet, hogy ez akkor még normálisnak számított (de az biztos, hogy már akkor sem volt ez, annyira látványos és korszakalkotó, mint az első Godzilla a saját idejében) de mai szemmel már lehetetlen komolyan venni. Szerencsére nem is kell! Sokkal jobban járunk, hogy, ha nem a megvalósításon bosszankodunk, hanem pusztán gyermeki vigyorral nézzük a jelmezes pankrációt a modellvasutak között.

maxresdefault_1_1.jpg

Hiszen hogyan is lehetne haragudni egy olyan filmre ahol két harminc centis nő énekel egy óriás hernyónak, hogy amaz békítsen ki egy óriásgyíkot és egy repülő őshűlőt különben itt a világvége? Ugye, hogy nem. Muszáj, megemlítenem, hogy a zene továbbra is remek. Akira Ifukube-t nem véletlenül nevezik a japán John Williamsnek. 

A Ghidora, a háromfejű szörny egy alapvetően szórakoztató kaiju film, amire az egyetlen komolyabb panaszunk az lehet, hogy a fő attrakcíó kicsit későn bukkan fel benne.